Reményi Sándor molnár családban nőtt fel Fajszon, de apja korai halálával árvaságra jutott, nevelőszülőkhöz és árvaházba került. Hogy anyját ne terhelje, maga állta zenei tanulmányai költségeit azzal, hogy profi futballistaként játszott néhány évig. Állástalan kántortanítóként került a Zeneakadémiára, amelynek elvégzése után 1940-ben szerződtette a Magyar Királyi Operaház, ahol 1941-ben Morales (Bizet: Carmen) szerepében debütált.
1940 és 1973 között az Operaház magánénekese volt, mintegy 70 szerepben lépett fel. Verdi- és Mozart-művekben ért el különösen jelentős sikereket lírai baritonként. Számtalanszor énekelte Goldmar Károly monumentális operája, a Sába királynője Salamon királyát, ebben lépett fel 1945. április 8-án is, mert a dalszínház a romos Budapesten már elkezdett játszani. Előtte a ház pincéjébe húzódott üldözött művésztársakat látta el élelemmel és egyéb szükséges dolgokkal. Kockáztatta a saját életét, hiszen katonaszökevény volt.
1947–48-ban Márk Tivadar híres jelmeztervezővel ösztöndíjasként itáliai tanulmányúton vett részt, Polverosi mesternél tanult. Kritikusai szerint „az olasz líra anyanyelvi fokon áradt belőle”.
1955-ben visszavonult és közéleti munkát vállalt, a VI. kerületi, illetve a fővárosi tanácsnál művészeti kérdésekben tanácsadóként működött. Az emléktábla elhelyezését ezért vállalta Terézváros önkormányzata, bár a kezdeményezés gyermekeitől eredt, Reményi Krisztina zenei menedzsertől és Reményi György fizikustól, a Grenoble-i Egyetem professzor emeritusától.
Reményi Sándor sírja a Farkasréti temetőben található, sírfelirata legfontosabb szerepeinek felsorolása: Rigoletto, Valentin, Schober, Marcel, Germont, Wolfram, Salamon, Gara, Masetto, Falke, Figaro.
Nyitókép: Reményi Sándor emléktáblájának avatása egykori lakóhelyén, a Városligeti fasor 8/b-nél. Fotó: Facebook/Terézváros – Pelikán János/kepszerk.hu
