(MTI) - Wohlmuth István, Belváros-Lipótváros önkormányzata kulturális bizottságának alelnöke beszédében kiemelte: ma a színház, a művészet, a kultúra egyre kevesebbeknek fontos és egyre kiszolgáltatottabb helyzetben van, ezért kell emléket állítani a művészeknek. "A múlt nem a hátunk mögött van, hanem a múlt az a talaj, amin állunk, ezért legyen kemény és szilárd mint a kőszikla, hogy rá lehessen építeni a jövő kultúráját, művészetét" - hangsúlyozta.
Marton László, a Vígszínház igazgatója meleg szavakkal emlékezett Benkő Gyulára, akit az egyik legnagyobb Csehov-színészként méltatott. A Három nővér egy jelenetét idézte fel, amikor a IV. felvonásban Tuzenbach leteszi az esernyőjét, tüzet ad Másának, vigasztalja, s próbálja elfelejteni, hogy őt is becsapták - Marton László szavai szerint ez olyan színészi bravúr, az önvallomás olyan csodája volt, amire csak a legnagyobbak képesek.
A Vígszínház művészeinek nevében Hegedűs D. Géza emlékezett színésztársára, akit elegáns, különös, varázslatos emberként jellemzett. "Mint alkotó, mint művész, Benkő Gyula egyet jelent a Vígszínházzal" - hangsúlyozta Hegedűs D. Géza. Mesélt arról, amikor elbuszoztak Ibrányba, s az ottani művelődési házban tartottak rádiófelvétellel egybekötött irodalmi felolvasóestet, majd felolvasta Benkő Gyula visszaemlékezését Ditrói Mórral, a Vígszínház első igazgatójával való találkozásáról.
A megemlékezés végén Wohlmuth István és Hegedűs D. Géza együtt rántotta le a leplet a ház falán elhelyezett emléktábláról, amelyen a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait és koszorúit.
