A forradalom üzenete "Július 16. Keleti pályaudvar, rekkenő hőség. Vagy 50 fiú és lány van együtt. Indulás előtti hangulat, jópofáskodások, köszönések, ismerkedés. A ?szerelés?: farmer, tornacipő, trikó, színes sapkák. Úgy festenek, mintha nyaralni vagy kirándulni készülnének. Hát erről szó sincs" ? így kezdte helyszíni riportját a Nők Lapja című lap újságírója 1972-ben. A célállomás Jász-Nagykun-Szolnok megye, azon belül is Jászberény, ahol a fiatalokat "örömmel fogadták", mivel "szükségük van a segítségükre". A lap megjegyzi: "az első munkanapon kicsit türelmetlen és nyűgös mindenki. Mert ötkor ugye ébresztő, hatkor kezdeni kellene, a munkaruhák és a szerszámok késnek".
Probléma sok volt ? s nem csak a kedvvel, ahogyan arról cikkünk végén is szó lesz ?, mégis a KISZ szervezte építőtáborok a Kádár-rendszer ifjúságpolitikájának egyik sarokkövét képezték, s sokaknak életre szóló emlékeket jelentettek a közösségi munkával és szórakozással eltöltött napok, hetek. A szocialista nevelés fontos szerepet töltött be a párt politikájában, mivel az 1956. októberi forradalomban jelentős szerepet játszott az ifjúság kezdeményezése és aktív részvétele.
A forradalom és a szabadságharc leverése után a kormány egyik fő feladatának az ifjúság konszolidálását, illetve megnyerését tekintette. 1957. január 6-án kormánynyilatkozat jelent meg, amely az ifjúságról szólva hangsúlyozta a demokrácia, a szocializmus, a haza- és igazságszeretet, valamint a munka szerepét a nevelés folyamatában. A Művelődésügyi Minisztérium január 8-án felhívást adott ki, amely szerint az egyetemi ifjúság jogos követeléseinek egy részét már megvalósították: Kossuth-címer, tanítási és hivatali szünnap március 15-én, fakultatív idegennyelv-oktatás, külön ifjúsági szervezet az egyetemisták számára.
A párt Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. március 11-i ülésén hallgatta meg Földes László A magyar ifjúság szervezésének kérdései, a KISZ megalakításának kérdése című elterjesztését, amelyben részletezte az egyes rétegszervezetek helyzetét, és végül a KISZ megalakítása mellett tört lándzsát ? olvasható Gergely Ferencnek a KISZ történetéről írt munkájában. Az előterjesztést követő hosszas és szenvedélyektől sem mentes vitában ? ezúttal is ? az első titkár álláspontja döntött: a KISZ alakuló nagygyűlését a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján, március 21-én kell megtartani a párt nyilvános kiállása mellett.
Maga az építőtábori mozgalom egyébként 1958 nyarán indult meg, bár 1956 kora őszén a DISZ már szervezett valami hasonlót a mohácsi árvíz után. Ekkor szervezett akcióik (elsőként lecsapolási munkálatok a Hanságban, majd egyéb építőtáborok, különböző vetélkedők és versenyek) a közösségi együttlét és cselekvés élményének nyújtására is alkalmasak voltak az ifjúság különböző csoportjai számára. A táborok lebonyolítására a KISZ KB-n belül külön bizottság alakult, amely még kiadványokat is készített az aktuális ajánlatokról. 1958 és 1961 között összesen 77 tábort szerveztek meg, ahol majdnem 17 ezer egyetemista fordult meg (16 689 fő) ? írta egyik tanulmányában Batalka Krisztina levéltáros.
A KISZ I. kongresszusa 1960. december 16-18-án ülésezett. Komócsin Zoltán első titkár beszámolóját az alapítás, az alapítók méltatásával kezdte. 'Erre a tavaszra örömmel emlékezünk vissza nemcsak mi, de még sokáig az utánunk felnövő nemzedékek is?' Majd a párt szerepéről szólt: "a négy év legfőbb tanulsága, az ifjúság és a KISZ csak a kommunista párt vezetésével haladhat a helyes úton?az ifjúság a kommunisták vezetésével minden nehézséget leküzdhet, céljait elérheti".
Az élet ellenőriz, a jövő vizsgáztat
A "munkával és tanulással előre a szocializmus teljes győzelméért" hangzatos jelszót magáévá tevő kongresszus zárómondata a következő volt: "A KISZ nevelő-munkájának olyan ellenőre van, mint az élet, olyan vizsgáztatója, mint a jövő". Ennek egyik kulcsa az építőtábor volt, ahol nem egész három év alatt 35 ezer fiatal fordult meg.
Az elsősorban nevelő és propaganda célokat szolgáló építőtáborokat a Komszomol rohammunka építő táborai mintájára szervezték meg ? mondta el a Múlt-kornak Horváth Sándor társadalomtörténész, aki szintén 1956 szerepét emelte ki: "Ennek az is az oka volt, hogy már viszonylag korán kimondták hivatalosan, hogy az 1956-os forradalom legfontosabb résztvevői fiatalok voltak. Ez persze igaz is, csakhogy az "ellenforradalmi paradigma' megalkotói el is hitték: ha foglalkoznak a fiatalokkal, kevesebb lesz a rendszer ellenzőinek száma."
1966 nyarán az Ifjúsági Magazin szerkesztői "komor cigarettafüstbe burkolózva" azon lamentáltak, hogy a lapzárta akadályozta meg őket egy tábor-riport megírásában. A hiányosságot az 1966. júliusi számban pótolták. A lap megjegyzi, hogy Veszprém csatornáinak hossza mindössze 8 kilométer, az is osztatlan rendszerű, s mivel a csapadékkal együtt hömpölyög a szennyvíz és a főgyűjtő, nagy a járványveszély. A korszerűsítésre kapott 81 millió forintból 62 kilométer épülhet meg, s 200 ezer köbméter földet kell megmozgatni ? de nem akárhogyan: kézzel.
"Polyik István, az I. brigád tagja: ? A rossz csatornázás miatt gyakran hirdették ki a veszprémi iskolában: vízhiány miatt a tanítás elmarad. A vezetékek egyszerűen beomlanak, a mozi körül állandóan bűz terjeng. Amikor végre a KISZ-bizottság hívott, jöttünk, jelentkeztünk azonnal?Ötven helyett hetvenöten megyünk, de két héttel előbb. Hogy a kollégistáknak ne kelljen visszautazniuk. Polyik Pista meglep szaktudásával, mint egy kubikos, mondja: ? Ötös talajjal dolgoztunk, köves, kavicsos földdel. ? Hogyhogy ötös? ? Úgy, hogy a hetes az már gránit. Szóval, csákány, lapát. Mégis elsők lettünk, 111 százalékos teljesítménnyel. ?Muszáj? volt, a brigád az egyes sorszámot kapta".
Az építőtáborokban persze nem csak építőipari jellegű munka folyt, ahogyan az a következő, 1977-es beszámoló is mutatja. "Már egy hónapja 37 építőtáborban teljes üzemmel dolgoznak. Idén 236 csoportban közel 40 000 középiskolás segít a mezőgazdaságban, az építő-és konzerviparban a sürgető munkák elvégzésének gyorsítására. A hagyományos táborokon kívül néhány speciális jellegű tábort is megnyitottak. Így például a Karancslapujtőre utazókat a Semmelweis Orvostudományi Egyetem diákjai fogadják, akik a munka után a fizikai dolgozók gyermekeit készítik fel az egyetemi felvételire. Dánszentmiklóson a politikai vitakörzetvezetőket képezik tovább. Itt a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatói vezetik a tábort. A veresegyházi táborban a délutáni foglalkozások ideje alatt KRESZ oktatás és motorkerékpár-vezetői tanfolyam teszi lehetővé a résztvevőknek a jogosítvány megszerzését".
A munka mellé nyaralás járt, amint az a papíripari vállalat dolgozóinak lapjának, a Magyar papír 1970. júniusi 29-i számából is kiderül. "A tábor befogadóképessége negyven fő. Minden lakóházból a Balatonra lehet látni. Egy fából készült lakóház ára 40 ezer forint, s a tábor felépítése több mint kétmillió forintba kerül (?) Itt fürdött a közel harmincfokos melegben több fiatal június 17-től négy órán át a déli órákban. Volt, aki a délutáni órákban is, de a többség a víztározó gödröt, vízlevezető csatornát ásta és 30 köbméter földdel feltöltötték a központi épület ebédlőrészét (?) A betonozott lakószobákra szénát szórtak, s azon aludtak. Szerdán 15 fiatal jött a Csepeli Papírgyárból, s a Központ KISZ-szervezeteiből, de csütörtökre már csak 13 fiatal maradt. A két fiatal nem azért ment el, mert félt, hogy a következő éjszakán felfázik az illatos szénán, hanem azért, mert a társadalmi munka többi résztvevője hazaküldte őket. Ugyanis meg kell mondani kertelés nélkül, a sört és a Balaton hűs vizét jobban szerették a csákány és a lapát nyelénél?"
Különleges év volt 1982, amikor az építőtábori mozgalom 25. évfordulója zajlott ? írja Gergely Ferenc idézett művében. Ebből az alkalomból, július 20. és augusztus 4. között 92 helyen 53285-en dolgoztak, a tervezett létszám 101 százaléka, összesen 521344 munkanapot. Az előállított érték kb. 350 millió forint volt. A résztvevők között volt 1308 általános iskolás, 2316 gimnazista, 17575 szakközépiskolás, 253 egyetemista és főiskolás, 8584 szakmunkástanuló, valamint 850 sportoló. Az 1550 külföldi között volt bolgár, lengyel, NDK-beli, dán, kubai és vietnami diák is. A 25. évforduló alkalmából a Szövetség nevében Nagy Sándor köszöntötte a ?veteránokat?, áttekintve a táborozás történetét, méltatva az "úttörők" érdemeit, akik ez alkalommal egy díszes kiállítású Emléklappal gyarapodtak.
Népgazdasági hasznosság
A Minisztertanács már az 1961. febr. 2-i ülésén megállapította, hogy a fiatalok népgazdaságilag is hasznos munkát végeznek. Ezt emelte ki Horváth Sándor is, ugyanis az építőtábor közösségteremtő, morális célzatú, másodsorban mint gazdasági egység szerepelt a pártiratokban. Hozzátette: a hiánygazdaság miatt az időszaki munkákra lehetett legkevésbé munkaerőt találni, hiszen mindig éppen abból volt hiány, amire éppen égető nagy szükség volt. Így az építőtáborok eleinte építkezésekkel, majd időszaki mezőgazdasági munkákkal igyekeztek összekötni a morális célzatú nevelést, hogy a gazdasági szükségleteket is kielégítsék, de a táborok hatékonysága mindkét esetben igen csekélynek mondható.
A népgazdasági szükségletek változásai, a hagyományos táborok vonzerejének csökkenése 1983-tól az építőtábori mozgalom megújítását is kikényszerítette. 1984-ben 45 ezer magyar és 12 ezer külföldi vett részt a munkákban, zömüket a mezőgazdaság foglalkoztatta. Ennek értéke kb. fél milliárd forintot tett ki. Ekkor már felmerült, hogy a kommunista nevelés szempontjából még mindig eredményes-e a közösségi munkavégzés és együttlét, de a kérdésben már benne volt a válasz: egyre kevésbé.
A "válságjelenségek" azonban nem ekkor jelentkeztek először. Nagy vihart kavart ugyanis a Dél-Magyarország 1979. október 28. számában megjelent cikk, amely az építőtáborok szervezetlenségét, értelmetlenségét kárhoztatta. A helyzet később sem lett jobb, a mezőgazdasági építőtáborokban a gyümölcsszedő munkát minimálisan térítették. A szedési ár és az eladási ár között akár 40-50 százalék különbség is lehetett, ami értetlenséget és elégedetlenséget váltott ki, sőt a külföldre kerülő fiatalok is rendre panaszokat fogalmaztak meg az ottani viszonyokkal kapcsolatban ? leszámítva az élelmezést.
Sőt mint ahogyan arra Horváth Sándor rámutatott, már az 1960-as évek végén jelentek meg olyan cikkek a Magyar Ifjúságban az építőtáborokról, amelyek a népszerűsítésüket szolgálták, a propagandahatást pedig növélték a fürdőruhás lányok képeit közlő, építőtáborokról szóló "hírek". Ezekben a cikkekben időnként megszólaltattak kitalált vagy igazi táborlakókat, akik persze néha - növelendő a valósághatást - a körülményekre panaszkodtak. A táborok megítélése a KISZ és a rendszer legitimációjával párhuzamosan változott: a nyolcvanas években már egyáltalán nem számított szenzációsnak egy olyan cikk, amely a táborok szervezését bírálta.
