Épületek a jeruzsálemi templomok korából

Az első jeruzsálemi templomot, amelyet Salamon király építtetett, s ahol a frigyládát őrizték, i.e. 586-ban pusztították el, amikor a zsidókat a babiloni fogságba hurcolták. A második jeruzsálemi templom építése i.e. 535-ben kezdődött meg és 515-ben avatták fel. A rómaiak 70. augusztus 4-én rombolták le. A Jeruzsálem déli részén egy építkezést megelőző ásatás során egy nagy épületet tártak fel, amelynek helyiségei a központi udvar köré rendeződtek.

Az udvaron a régészek a cserépedények égetésére szolgáló kemencét fedeztek fel, valamint kerámiaedények sokaságát. Az edények az i.e. VIII. századból, vagyis az első templom korából származnak. A régészeti hivatal közleménye szerint az épületet ugyanakkor rombolták le, mint az első templomot. Az i.e. II. században a ház újjáépült, s két évszázadon át lakott volt, míg el nem pusztult a második templommal együtt. A bizánci korban kolostor, valamint majorok voltak ezen a helyen.

A leletek között szerepel négy, bor és olaj tárolására szolgáló agyagkorsó, amelyen az i.e. VIII. század végén uralkodó Ezékiás, Júda királyának pecsétje látható. Ez azt jelenti, hogy a korsók az uralkodó tulajdonát képezték. A régészek felfedezték két magas rangú hivatalnok - Ahimeleh Amadiahu és Jenohil - pecsétjét is. Az ásatások során előkerült egy 600 évvel későbbi héber felirat is, amely valaha egy korsó nyakát díszítette.