Bár a páros kiállítás apropóját az építészet közös nevezője adja, az ábrázolt falak és terek túlmutatnak a vizualitáson, és mélyebb, szubjektív üzeneteket hordoznak. Gesztelyi Nagy Zsuzsa és Posta Máté mindketten debreceni származásúak, kötődésük is indokolja a kiállítás relevanciáját.
Gesztelyi Nagy Zsuzsa így foglalta össze festményeinek a városhoz fűződő kapcsolódásait: „Korábban már több alkalommal volt kiállításom Debrecenben. Nagyon örülök, amikor a szülővárosomban állíthatok ki, mert bár Budapesten élek, nagyon meghatározó számomra Debrecen, ahol felnőttem. 15 éve foglalkozom debreceni témájú képek festésével, ami a helyi művészek között is ritka. Kedvenc témáim közé tartoznak a szocreál betonpanelek, amelyek megjelenése és a hozzájuk fűződő személyes emlékeim gazdag inspirációs forrást jelentenek számomra. Vágyam volt egy ezért olyan tárlat megrendezése, amivel ezt a konkrét tematikát bontom ki. Mátéval osztálytársak voltunk a Képzőművészeti Egyetemen, és mivel ő is épületeket fest, szerencsés volt együtt megvalósítanunk ezt a bemutatót.”
„Én is Debrecenben születtem, és még mindig gyakran járok haza, mivel a szüleim és a testvérem ott élnek. Gimnazistakoromban a Kisképzőre való jelentkezésemkor kerültem Budapestre. A jelenlegi kiállításunkat ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor régen az ember elutazott tapasztalatot gyűjteni, tanulni, majd a mestermunkájával hazatért. Most bemutatjuk, hogy mit végeztünk a távolban töltött idő alatt.
Nekem eddig nem volt még Debrecenben kiállításom, ezért egyfajta számvetésként is érdekes ez az esemény számomra. Több debreceni tanárom is volt, akik felkészítettek a felvételikre, és a kiállítás miatt most újra találkoztunk. Például Tamus Istvánnal, aki különösen meghatározta az itthon töltött éveimet. A másik fontos tanárom, akitől szintén sokat tanultam, Fátyol Zoltán volt. Nem mellesleg a galéria névadója, Bényi Árpád is tanított rajzolni. Ezek a találkozások izgalmas személyes kapcsolódásokkal is gazdagítják a tárlatot” – mondta Posta Máté debreceni kötődéseiről.
A páros kiállítás tehát tematikájában összefügg, ám a két alkotó munkái külön egységeket alkotnak a galéria terében.
Gesztelyi Nagy Zsuzsa kifejezetten a debreceni gyermekkorhoz köthető jellegzetes épületeket és részleteiket mutatja be kompozícióin, míg Posta Máté Velence szubjektív nézőpontú vedutafestményeiből válogatott. A festményeken múltbeli idilli pillanatok tanúi lehetünk. Ezek sokszor nem általánosan szép vagy tökéletes állapotokat rögzítenek, hanem a művészek számára fontos látványokat és körülményeket, amelyek egyensúlyi lelkiállapotokat ragadnak meg. A megfestett kompozíciókon keresztül saját emlékeink is felderenghetnek, akár lakótelephez kötődő gyermekkorunkból, akár velencei utazásainkról.
A kiállított festmények nézőpontjai váltogatják a kinti és a benti környezetet.
Fontos motívumaik az ablakok, amelyeken keresztül személyes terekre és a megnyíló környezetre is ráláthatunk. Klasszikus értelemben azonban nem nevezhetők tájképeknek, mert ábrázolásaik és esszenciális részleteik továbbvezetik a nézőket – ha úgy tetszik, tégláról téglára vagy ablakról ablakra – saját emlékek és kötődések feltérképezésére. Mindkét alkotónál megfigyelhetjük a megjelenített textúrák sokféleségét: Postánál a téglafalak, vakolatok, utcatáblák, ablakok tükröződéseinek részletességét, Gesztelyinél pedig a geometrikus burkolatok, korlátok, kapuk, lombok és drapériák egymásra vetett árnyékait és kölcsönhatásait. Geometrikus osztások, struktúrák és bizonyos fokú absztrakció szintén közös jellemzőként fedezhető fel a munkáikon.
Gesztelyi Nagy Zsuzsa Belső Balkon című sorozatának kompozíciói a debreceni Ibolya utcába és környezetébe kalauzolják a kiállításlátogatókat. A művész számára meghatározó közeg a gyermekkor biztonságát, önfeledtségét idézi fel. A szabadságnak és a felszabadultságnak azt a fokát, amelynek esetén a képzelet és a valóság összekapaszkodik. Amikor a belső környezet a biztonságot, a külső pedig a lehetőségek végtelen során jelenti. A terek szellőssége, az élénk színhasználat és az akvarelltechnika alkalmazása ezeket az érzeteket hivatott erősíteni. Ellenpontja ennek a képszerkesztés szigorú mértani rendje, amellyel az alkotó érzékeny egyensúlyi állapotra törekszik a kétfajta minőség között.
Posta Máté nagyméretű kompozícióin Velence patinás épületeinek részleteit fedezhetjük fel. A megjelenített utcatáblák segítenek a tájékozódásban vagy a beazonosításban, a művésznek mégsem célja a jól ismert látványosságok megjelenítése. A város jellegzetes szegleteinek megragadásával karneváli jellegzetességek és klasszikus építészeti elemek is feltűnnek. A látvány valósághű és részletes ábrázolásmódban jelenik meg, amely kötődik a veduták realista városábrázolásaihoz. A málló vakolatok és a több évszázados téglák lenyomatai a mulandóságra is emlékeztetik a nézőket, ezért a vanitász műfajhoz köthetők.
A kiállítás minden műalkotása épületek megjelenítésével világít rá olyan mélyebb értelmezési rétegekre, amelyek a lélek „épületességét” hivatottak szolgálni.
Felidéződhet bennünk az elmúlás gondolata, lakóhelyeink és környezetünk jelentősége vagy akár gyermekkorunk emlékei, melyekkel az élet egyes szakaszaiban érdemes számot vetni.
A művészek március 23-án, a finisszázs alkalmával tárlatvezetést tartanak. A kiállítás március 24-ig tekinthető meg Debrecenben, a Bényi Galériában.
Fotók: Jakkel Rudolf
