Eddig két könyve jelent meg: Mintha muszáj lenne című verseskötete után tavaly A dolgok és amik mögöttem vannak című, megfoghatatlan stílusú, életbölcsességeket, Facebook-bejegyzéseket tartalmazó gyűjteménye is napvilágot látott. A pozitív fogadtatás ugyan még őt is meglepte, ám ez nem akadályozza meg abban, hogy irodalmi témájú felkéréseket is elfogadjon. A Szeláví! Fesztiválon is mint költő fogja szórakoztatni a nagyérdeműt.
Sikerült már Petőfit megugranod?
Mire az ember felnő, jó esetben rájön, hogy nem igazán lehet összehasonlítani a különböző korokban írt verseket. Az a stílus, amelyben Petőfi alkotott, nem állítható párhuzamba a kortárs költők műveivel, így nem is összemérhetők.
Inkább kortársakat olvasol?
Závada Petit, Simon Marcit nagyon kedvelem, legutóbb pedig a novellista Mécs Annától olvastam. Mivel mostanában a prózaíró énemet próbálom előkaparni, azt tanácsolták, hogy első körben ne kortársakat, hanem klasszikusokat, például orosz nagyregényeket olvassak. Ezen a téren elég nagy lemaradásban vagyok, bőven van behozni valóm, amit kicsit szégyellek is. Eddig a dalszövegírással voltam lekötve, de talán most több időm lesz olvasni. Ami azért is kell, hogy új impulzusokat kapjak az íráshoz.
Mennyire összeegyeztethető a rock’n’roll életmódod és az elmélyült olvasás? Tudatosan keresed az olvasmányaidban az inspirációt?
Figyelemzavaros és hiperaktív vagyok, így az olvasás nehéz ügy számomra. Ennek ellenére vannak periódusok, amikor képes vagyok az elmélyült figyelemre, és akár hosszú időn keresztül tudok gondolkodni egy-egy szövegrészleten. Gyakran előfordul az is, hogy az olvasottak alapján asszociatív gondolatok indulnak el bennem. Az inspiráció persze soha nem ok-okozati kapcsolat: ha tudnám, hogy mi hozza meg az ihletet, mindig oda nyúlnék. De sajnos nincs ilyen univerzális forrásom, ezért akkor is le kell ülnöm írni, amikor egyáltalán nincs kedvem hozzá. Ezt a módszert most tanulgatom. Van is egy olyan fogadalmam, amely szerint muszáj naponta minimum tíz mondatot írnom.
Ezt hogyan kell elképzelni? Felkelsz reggel, és rögtön odaülsz a gép elé, hogy meglegyen a napi penzumod?
Általában nem kelek reggel, legalábbis jóval később mászom elő az ágyból, mint a normális életvitelt élők. Az lenne a jó, ha reggelente írnék, mert akkor a legtisztább a fejem, de sajnos ez nem mindig jön össze. Van, hogy csak este jut eszembe, hogy nem teljesítettem a vállalásomat, így akkor ülök neki, és írok egy fél oldalt. Legtöbbször gépen, de néha nagyon jólesik kézzel, papírra körmölni.
Van már írói, költői identitásod?
Alakulóban van. Szerintem a dalszövegeimre már felismerhető költői hang jellemző, ami persze folyamatosan változik, de remélem, hogy egyre inkább előtérbe kerül. Arra én is kíváncsi vagyok, hogy a prózai írásokban is megtalálom-e a saját hangomat. E területen még nincs rutinom, és mivel a regényemet is már vagy tíz éve írom, és még mindig csak az első fejezet van meg belőle, nagyon valószínű, hogy először novelláskötettel fogok jelentkezni prózaíróként.
Arra még nem gondoltál, hogy valahol tanuld az írást?
De, egyre inkább hajlok rá. Már csak azért is, mert akkor kötelező jelleggel kellene írnom, és nálam a külső nyomás hatásos tud lenni. Azt még nem tudom, hogy iskolai keretek között tanuljak vagy keressek valakit, aki mentorként terelget.
Azt lehet érezni, hogy erős kinyilatkoztatási vágy van benned. De valójában miért írsz? Mi hajt, hogy a zenék mellett más területeken is kifejezd magad?
Egyrészt kíváncsi vagyok, hogy tényleg tudok-e annyira írni, mint amekkora figyelmet kapok. Egyelőre úgy érzem, hogy több jut belőle, mint amit megérdemlek. Ezért szeretnék annyit kihozni magamból, ami már rászolgál erre a figyelemre. Azt is meg akarom találni, hogy miről kell valójában írnom; mi az, amit én tudok elmondani másoknak. Ahogy az is érdekel, hogy miért tartanak írónak, noha nem is vagyok az.
Zenészként korábban voltak gondjaid a színpadi jelenléttel, nem rajongtál a fellépésekért, de az elmúlt tíz évben azért már sikerült hozzászoknod. Amikor irodalmi témában egyedül kell kiállnod, akkor sem feszengsz?
Nem; valójában könnyebb a könyveimről beszélnem, mint zenét játszanom. Egy koncerten nagyon sok mindenre kell figyelni, és sok a hibalehetőség is. Egy beszélgetés során nincsenek olyan pózok, amiket kerülgetnem kéne, így a színpadon teljesen természetesen tudok megnyilatkozni. A versolvasást már kevésbé szeretem. Megoldom, ha muszáj, de inkább megkérek rá valaki mást, ha lehet. Egyébként sem éreztem soha szükségesnek, hogy felolvasás is legyen az irodalmi estjeimen. Ott a kötet, akit érdekel, az elolvassa.
A tavalyi éved eléggé hullámzó volt, több magánéleti nehézséggel. Ekkor jelent meg A dolgok és amik mögöttem vannak című könyved, amiből most hoztam néhány aforizmát, és azt szeretném, ha ezekre a jelenlegi élethelyzetedben is reflektálnál.
A sajátomból a sajátomra? Mindenkitől elnézést kérek előre is.
„A magánynál csak az embereket viselem el nehezebben.” Mikor kerülöd őket a leginkább?
Ezt a gondolatot most is igaznak érzem. Például egy-egy húzósabb nap után nem nagyon vágyom más emberek társaságára. De egyébként is napokig el tudok lenni a négy fal között úgy, hogy nem találkozom senkivel. Már nem érzem ugyan magamat zavarban, ha beszélgetnem kell másokkal, de a hétköznapokban különösebben nem is vágyom rá. A fellépéseken kívül ezért nem is nagyon járok emberek közé. Inkább az a jellemző, hogy az otthonom zarándokhely: jönnek a haverok, barátok, és társasozunk, kártyázunk, filmezünk, beszélgetünk, eszünk-iszunk. Ezt sokkal jobban szeretem, mint bárhová menni.
A négy falra is van egy aforizmád: „Engem nem zavar, ha mások kirándulnak, amíg otthon, a négy fal között csinálják.” Te mit szoktál otthon csinálni, hogy ne zavarj másokat?
Alszom, de rengeteget. Alvásban nagyon jó vagyok, és sokat is tudom csinálni. Így a túrázást is meg tudom oldani a négy fal között, álmomban. Azért egyre többet kirándulok a valóságban is. Ahogy öregszem, nekem is változnak a preferenciáim: egyre közelebb kerülök a természethez. Valószínűleg én sem úszom meg, hogy előbb-utóbb egy kertes ház legyen a vágyam.
„Csendrői nem hibázik… Amikor Csendrői hibázik, az onnantól úgy van helyesen.” Nem mindenki ilyen szerencsés. Neked mi volt eddig a legnagyobb hibád?
Világéletemben gyűlöltem minden oktatási intézményt, ezért csak a szüleim miatt tanultam. Mostanában viszont már azért képzem magam, mert érdekelnek bizonyos területek, többek között a természettudományos témák. Talán az a legnagyobb hibám, hogy fiatalabb koromban nem ebbe az irányba indultam el. Bár az akkori énem nem akart a természettudományokkal komolyabban foglalkozni, és az iskolarendszer sem ösztönzött arra, hogy elmélyüljek bennük. Voltak periódusaim, amikor matekversenyekre jártam, máskor viszont bukdácsoltam matekból. Ebben is hektikus voltam, mint sok mindenben.
Okosnak tartod magad? Alteregód, dr. Csendrői már megadta magának a doktori végzettséget. Neked voltak valaha ilyen ambícióid?
Dehogy. Vannak helyzetek, amikor gyorsan gondolkozom, de attól még nem leszek okos. Dr. Csendrői sem doktor, csak ő megteheti, hogy odaírja a neve elé. Valójában professzionális tudós, akinek az a szakmája, hogy doktor.
És az utolsó aforizma: „Ennél még akkor is jobb volt, amikor rosszabb volt.” Most jobb vagy rosszabb?
Ez egyre inkább kezd igaz lenni. Személy szerint nekem most egzisztenciálisan jobb, mint valaha: megtehetem, hogy későn keljek, van egy összeszokott együttesünk, és sok helyre hívnak minket. Olyan dolgokkal foglalkozhatom, amiket szeretek csinálni, úgyhogy ilyen szempontból rendben vagyok. A világban zajló folyamatok – háború, élelmiszer- és energiaválság, klímaváltozás – viszont nem adnak okot túl sok optimizmusra.
Ezek okoznak benned szorongást?
Nem, szerintem jól kezelem őket. Kicsit talán struccpolitikát is folytatok. Az elmúlt időszakban olyan sok személyes veszteség ért, hogy a világ tragédiái most nem annyira tudnak megérinteni. Talán kicsit ki is égtek ezek a reléim. Jelenleg annak örülök, hogy létezem, egészséges vagyok, jól megy a zenekarnak, van mit ennem, van mit tennem. Az utóbbi időkben rendesen megtanultam, hogy jelen lenni az egyetlen dolog, amit az ember tehet. Bármilyen helyzet is van.
Ha már a zenekart említetted, nem mehetünk el amellett, hogy idén a fennállásotok tizedik évfordulóját ünneplitek. Mik a tervek erre az évre?
Július 14-én lesz a jubileumi koncertünk a Budapest Parkban. Folyamatosan veszünk fel új dalokat, és nemrég kijött a Kardhal klipje. A nyarunk masszív lesz: jön a fesztiválszezon, nagyon sok helyre meghívtak minket (Gizella-napok, VOLT, VéNégy, Fishing on Orfű, FALU, Bánkitó, Campus, Művészetek Völgye, FEZEN, Strand, SZIN), a határon túlra is megyünk. Mivel korábban nem csináltam kötetbemutató eseményeket, a koncertek mellett ezekből is jó pár várható különböző városokban, rendezvényeken. A közeljövőben biztosan elég dolgom lesz.
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
