A romániai magyar napilap írta meg egy újszékelyi származású, 69 éves nyugalmazott tanító visszaemlékezését. Felidézi, hogy valamikor a hatvanas és a kilencvenes évek között egy idős román férfi - aki nagyszüleitől hallotta a történetet - azt állította: a családja tudja, hol van eltemetve Petőfi Sándor.
Az újság szerint Szederjesy Béla nyugalmazott tanító magnószalagra diktálva vallotta: egy általa már elfelejtett nevű, fehéregyházi származású román férfi egyszer elmondta, hogy ősei az 1848-49-es szabadságharc idején a búni eltérő közelében laktak (Bún romániai helység a Segesvár melletti Fehéregyháza és Héjjasfalva között). Ma is áll az a két ház, amelyben akkor román családok éltek.
A történet szerint Petőfi a kozákok által súlyos sebeket kapott, válla, mellkasa csupa vér volt, de még volt annyi ereje, hogy bemeneküljön a két ház egyikének udvarába. Arról nem szól a fáma, hogy ezt a gazda tudtával tette-e, de ott állítólag elbújt egy kemencében. A gazda mindenesetre csak akkor nézett be a rejtekhelyre, amikorra a magyar költő már belehalt
sebeibe.
Mikor minden elcsendesedett, egy este a gazda szekérre tette a holttestet, a közeli patak mellé vitte, és ott eltemette. Családjának el is mondta, hol van a sír, de nem kürtölte világgá. Hozzátartozóinak beszámolt arról, hogy az eltemetett férfi zubbonyában iratok voltak, övéről kard lógott, kitüntetéseket viselt. Az általa adott személyleírás is pontosnak tűnik: alacsony, vézna ember volt, kecskeszakállal.
Arról semmit nem tudni, hogy a halott iratait és más személyes holmiját vele temették-e el. Egyesek szerint az iratok könnyen bajt hozhattak az emberre, ezért vagy a holttesttel együtt kerültek sírba, vagy eldugták azokat. Azt a
helyet, ahová egykor a forradalmár költőt eltemették, a román férfi családja ma is megtudná mutatni - állította a Szederjesy Béla által idézett román férfi.
A Petőfi-legendáknak ez az egyik kevésbé ismert erdélyi változata. A valósághoz annyi köze lehet - vélik a hozzáértők -, hogy a magyar szabadságharc és a nagy költő számára végzetes segesvári ütközet részvevői és szemtanúi között akadtak olyanok, akik "a búni kaptatón felfelé" vélték utoljára látni a menekülő Petőfit. De ahogy Dávid Gyula és Mikó Imre
1972-ben megjelent Petőfi Erdélyben című kötetének (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest) utolsó mondata írja: "Mivel senki sem látta Petőfi Sándort meghalni, senki sem tudja, hol a sírja, vannak, akik azt hiszik, hogy meg sem halt, talán ma is él..."
(Panoráma - Garzó Ferenc)
