Erdélyi Lajos csodái

Képző

Kiskamasz korában izgalmasabb élményt elképzelnie is nehéz lett volna, mint órák hosszat ülni a sötétkamrában, mert percenként a semmiből felmerültek az új csodák: hófehér papíron lassanként előkúszott egy tájkép, strandjelenet, fürdőruhás lány alakja. Íme néhány csoda Erdélyi Lajos kincseskamrájából.

Megörökítette az erdélyi értelmiség színe-javát.
Képsorozatot készített a sokszorosan üldözött, kisebbségi szombatosokról az azóta elsüllyesztett Bözödújfaluban.

Legutóbbi kiállítása 2019 őszén a budapesti Artphoto Galériában volt. Ekkor készült interjúnk itt olvasható.

Névjegy Zsidó családban született, édesanyja és húga a holokauszt áldozata lett Auschwitzban. Édesapjával nagy megpróbáltatások árán menekült meg. Tanulmányait Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte. Közgazdasági karon szerzett diplomát 1950-ben. Az Új Út, a Dolgozó Nő, a marosvásárhelyi Művészet, majd az Új Élet munkatársként riportokat, fotóelméleti és fotóesztétikai cikkeket írt, később A Hét, a Korunk, a Művelődés és több napilap munkatársa volt. Foglalkozott a hazai fotóművészet történeti hagyományaival. Feldolgozta Orbán Balázs száz év előtti fényképfelvételeit, restaurált fotóiból kiállítást rendezett. Feldolgozta és kiadta Teleki Samu jeles erdélyi Afrika-kutatónak a múlt század második felében készült fényképfelvételeit. Portrésorozatot készített többek között romániai magyar írókról és képzőművészekről. Önálló kötetei: Régi zsidó temetők művészete (1980); Orbán Balázs összes fényképe a Székelyföldről ( 1993); A túlélés műhelyei (2009). Többször szót emelt egy korszerű fotómúzeum felállításáért. 1988-ban áttelepült Magyarországra, cikkeit 1992-ig a Magyar Nemzetben publikálta. 2020 március 23-án, 90 évesen hunyt el.