Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója hiánypótlónak nevezte a kiállítást, hiszen Antal Imre szőtteseit, oktatói tevékenységét jól ismerik ugyan, képeit azonban ritkán láthatja a közönség. Elmondta: ahogy a csángó kultúráról, Antal Imréről sem csak a népművészetnek és a gyönyörű tájnak kell eszünkbe jutnia, hanem a magas művészetnek is. Kiemelte: Antal Imre abban az időben kezdett el festeni, amikor enyhülés következett be a kommunizmusban, ennek köszönhető az avantgárd irányába elmozduló művészete. Műveiben ugyanakkor megjelennek a csángók toposzai: a kereszt, a földdel való mindennapos küzdelem, az ének és a tánc is. A művész azonban a hallgatást választotta akkor, amikor a ?80-as években szigorodott a diktatúra, a ?90-es években viszont kivilágosodott palettája.
Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke édesapja révén került kapcsolatba a festőművésszel: ő ugyanis mind a lelkipásztori, mind a műgyűjtői mivoltából fakadóan jól ismerte a művészt. Elárulta: talán éppen apja látogatásainak köszönhető, hogy Antal Imre kilábalt a depresszióból, és művészete új szakasza indulhatott el. A mintegy 50 darab képet magában foglaló kiállításról elmondta: az legközelebb a Kolozsvári Magyar Napok keretében lesz látható az ottani Erdélyi Képzőművészeti Múzeumban.
Úgy telt el a 20. század, hogy az erdélyi képzőművészet nagy része eltűnt ? fogalmazta meg Németh Zsolt. Éppen ezért jött létre az EMŰK, hogy ismét láthatóvá, megismerhetővé tegye az erdélyi művészeti remekeket. Bartók Béla törekvéseit idézte fel, aki felismerte: a népi kultúra olyan értékes, hogy azt fel kell emelni a magas művészetek közé, és véleménye szerint ugyanezt kell tenni az erdélyivel is, hogy mindenki lássa: ?a csángó művészet egy csoda?.
?Az Erdélyi Művészeti Központ feladatául tűzte ki, hogy segítse a kortárs magyar művészetet és feltárja az elfelejtett vagy a nem kellőképpen ismert életműveket, és tegye azt közkinccsé. Az egész erdélyi művészet nincs ugyanis a helyén a magyar képzőművészeti gondolkodásban? ? fejtette ki Németh Zsolt a Kultúra.hu-nak.
Tusványos, a biztos pont ? idézte a program jelmondatát Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki bízik benne, hogy a Kárpát-medencében és Erdélyben az EMŰK is hasonlónak számít. ?A Gyimesek az a hely, ahonnan a turisták nemcsak kipihentebben, hanem jobb emberként is térnek haza? ? fejtette ki. Matiszlovics Tibor, a szervező MANK Nonprofit Kft. szolgáltatási igazgatója hozzátette: reméli, hogy a MANK is biztos pontként szolgál a képzőművészet világában, a határon túli képzőművészet pedig számíthat a támogatásukra.
Antal Imre, a csángó festő
A kiállítás Németh Géza református lelkész és felesége, Kriza Judit gyűjteményében szereplő alkotásokból ad ízelítőt.
Antal Imre mindig azt festette, amit születésétől fogva ismert: a gyimesi tájat és embert eleinte realisztikus felfogásban. A hetvenes-nyolcvanas években készült, hol konstruktívan, hol líraian fogalmazott alkotásainak szereplői asszonyok, pásztorok, magányos és csoportos figurák. A ?90-es évek elejétől alakjai egyre lebegőbbé, átszellemültebbé váltak, míg végül elszakadtak a földtől, hogy azokká lehessenek, amelyeknek ígéretét már az induláskor hordozták: jelekké és szimbólumokká, az ég és a föld közötti misztikus kapocsokká, szürreális látomásokká ? mondta el a Kultúra.hu-nak Szepes Hédi művészettörténész, a kiállítás kurátora.
Az életművet átfogó kiállításon Antal Imre linómetszetei, toll- és tusrajzai, olajfestményei, valamint olajpasztell technikával készült képei láthatók.
?Antal Imre, a csángó festő művészete a szülőföld szeretetét és értékeit úgy mutatja meg, hogy azt a mai ember is megérti. Így érzékelteti azt az utat, amelynek során a múlt kincsestára átmenthető a jövőbe? ? fogalmazott a kurátor.
A kiállításon készült további fotók ITT tekinthetők meg.
Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
