A XIX. század elején Pest városa egyre inkább az ország kereskedelmi és ipari központjává vált. A város bővítésének, rendezésének kérdése mind sürgetőbb volt, így 1804-ben a nádor megbízta Hild János építészt egy új városrész és a hozzá csatlakozó elővárosok megtervezésével. Az 1805-ben elkészült terv megvalósítása 1808-tól kezdődött el a Szépítő Bizottmány vezetésével, s ennek lett egyik alapító tagja az az építész, aki bár bécsi születésű volt és tanulóéveit is itt töltötte, mégis a klasszicista Pest legjelentősebb mesterévé vált.
Pollack Mihály Bécsben született, 1792-ben a Bécs melletti Perchtoldsdorfban fejezte be tanoncéveit. A bécsi Akadémián Johann Hetzendorf von Hohenberg, az osztrák késő barokk egyik mestere volt a tanára. 1793 végén, vagy 1794 elején Itáliába utazott, ahol főként Milánóban időzött. Ott féltestvére, Leopoldo Pollack más ismert építészként működött. 1798-ban érkezett Pestre, ahol első munkája a Deák téri evangélikus templom Krausz János mestertől átvett építkezésének folytatása és befejezése volt. A Szépítő Bizottmány egyik alapító-, majd vezető tagjaként került József nádorral közvetlen kapcsolatba.
Pollack Pesten töltötte el életének csaknem hat évtizedét, s ezalatt az idő alatt köz- és magánépületek sorát tervezte és részben kivitelezte, a kor szokása szerint. Ezáltal a magyar klasszicizmus meghatározó építésze is lett, olyan épülettípusokat alakított ki, amelyek ebben a korszakban jöttek létre, váltak szükségessé. A stílus - jórészt a felvilágosodás eszmevilágának eredményeképpen - éppen a XIX. század elejétől terjedt el egyre szélesebb körben Európában. A kiegyensúlyozott, harmonikus, az ésszerűség elveinek megfelelő alkotások igénye talán legerősebben az építészetben mutatkozott meg. A minták kialakítása céljából az antik emlékekhez fordultak, s a klasszicizmusra jellemező motívumokat - mint az oszloprendekkel történő tagolás, a háromszögű oromzatok, a kiegyensúlyozott arányok, a díszítőelemek - ezektől kölcsönözték.
Az épülettípusok részben maradtak a régiek, mint a templomok és paloták, de újak is létrejöttek, mint például a többemeletes városi lakóházak. Pollack Mihály mindegyik típusban alkotott, az újfajta középületek terén születtek meg azonban legkiemelkedőbb művei. Ilyen volt a Német Színház és a Vigadó, a városi "szórakoztató központ", vagy az Európában harmadikként kimondottan múzeumi gyűjtemény befogadása céljából emelt Nemzeti Múzeum, a nemzeti katonai tisztképzést szolgáló Ludovíceum, a vámépületek, vagy a Josephinum fiúárvaháza.
Talán a korszak egyetlen más építészének sem olyan gazdag az életműve, mint Pollacké. Épületeinek külsejét, szerkezeti-technikai megoldásait, tervét, díszítését nyomon követve fejlődésének útja pontosan végigkövethető. Sokat kellett küzdenie a pénzhiánnyal, a megbízók ellenkezésével, olykor kicsinyességével, vagy éppen a pályatársak akadékoskodásával, elveihez mégis mindvégig hű maradt. Szerencséje volt olyan támogatót, a társadalmi különbségek ellenére még akár barátnak is nevezhető segítőt maga mellett tudnia, mint Pest város fejlődésének, a magyar művelődés ügyének legfőbb előmozdítóját, József nádort. Megbízásainak többsége olyan épületet eredményezett, amelyet a korszak közvéleménye nagyra becsült, ábrázolások, útikönyvek örökítették meg őket.
A Pollack Mihály által tervezett épületek túlnyomó része mindmáig áll, s legjelentősebb műemlékein közé tartoznak. A legtöbb átalakítást, sérülést a pesti paloták és bérházak szenvedték el az idők során. Az épülettervek jelentős része közgyűjtemények féltett kincse: az Országos Levéltár, vagy Budapest Főváros Levéltára mellett egy csaknem félszáz darabos tervanyag a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának Építészeti Gyűjteményében maradt fenn. A kiállítás ezek szinte mindegyikét bemutatja, s ez annál is inkább fontos, mert legnagyobb részüket még soha nem láthatta a közönség, sőt a szakma számára is újdonságot jelentenek. Sajnos néhány esetben nem tudunk eredeti terveket kiállítani - vagy azért, mert nem is léteznek már, vagy pedig mert megszerzésük, bemutatásuk nehézségekbe ütközik, főként műtárgyvédelmi okokból. Ami látható, az így is különleges, s talán hozzájárul a százötven éve elhunyt építész különlegesen értékes és sokoldalú életművének teljesebb megismertetéséhez.
A kiállítás megtekinthető: 2005. június 11 - 2005. augusztus 30.
Budavári Palota E épület, Metszettár, www.btm.hu
