A 82. életévét hamarosan betöltő szobrászművész Miskolcon született. 1951 és 1959 között volt a Képzőművészeti Főiskola hallgatója, ahol rajz és festő szakon Hincz Gyula és Papp Gyula, szobrász szakon Gyenes Tamás, majd Kisfaludi Stróbl Zsigmond volt a mestere. 1956 októberének sorsfordító és felemelő pillanataiban forradalmi bizottsági tagként vett részt, majd vált szemtanújává annak, ahogy több szoba- és iskolatársát kivégezték az oroszok.
Tóth Sándort 27 éven keresztül "váltott ügynökkel" figyeltette az állambiztonság, ennek következtében ? saját megfogalmazása szerint ? pályája nem a legegyenesebben tudott szárnyalni felfelé. 1959-től három éven át a hódmezővásárhelyi művésztelepeken élt, majd Szegedre költözött. A hatvanas évek elején tevékeny részt vállalt a szegedi művészeti szakközépiskola megszervezésében, a Tömörkény István Gimnázium berkein belül működő iskolában másfél évtizeden át tanított. 1974 és 2012 között Nyíregyházán élt és alkotott.
Rendszeresen részt vesz hazai és külföldi kiállításokon, pályázatokon. A Vásárhelyi Őszi Tárlaton 1959 óta állít ki, első kiállítása 1964-ben nyílt meg a Tornyai János Múzeumban. Több mint ezerszáz éremoldalt, érmét, plakettet, arany és ezüst emlékpénzt készített, köztéri munkái között emléktáblák, emlékművek, térplasztikák sorakoznak. Legmonumentálisabb alkotásai a máriapócsi bazilika, valamint az egri székesegyház kapuja. Realista stílusú alkotásai leggyakrabban bronzból készülnek, de jól bánik más anyagokkal is.
Tóth Sándor szobrászművész Hatvan év című kiállításán Nagy Imre művészettörténész, a Tornyai János Múzeum igazgatója köszönti a megjelenteket március 1-jén, vasárnap déli 12 órakor a vásárhelyi közgyűjteményben. A tárlatot Sümegi György művészettörténész nyitja meg, a vernisszázson verset szaval Császár Angela Jászai Mari és Magyar Örökség Díjas Érdemes Művész.
