A puritán szocialista rendszer férfi többségű vezetése a 80-as évek közepére úgy ítélte meg, hogy a magyar társadalom „megérett” a női szépség befogadására, ünneplésére, így végre 1985-ben sor kerülhetett az első, s egyben az utolsó szocialista szépségversenyre. Megtudtuk, milyen ideológiai megfontolások, már a rendszerváltozás előszeleként is értelmezhető konszolidáció vezetett a tragikus kimenetelű eseményhez, milyen volt az akkori és a mai rendszer viszonya a női testhez, mint árucikkhez.

Képtalálat a következőre: „Szépségkirálynő választás 1985”
Szépségkirálynő választás 1985      
Forrás: Fortepan

A Capa Központ Eufória? – Rendszerváltás történetek Magyarországról című tárlatához kapcsolódóan tartott előadást Eperjesi Ágnes alkotó, aki kiállított installációjának megszületését, történelmi, politikai vonatkozásait ismertette az „Ungarn Exklusiv” – Exkluzív fotók Magyarországról című előadásában.

A szocialista rendszer ideológiája magasabbra tartotta magát annál, mint hogy az emberi testtel, a meztelenséggel foglalkozott volna. Bacsó Péter A tanú című filmjének egyik jelenetében Virág elvtárs figyelmezteti titkárnőjét, Gogolák elvtársnőt – aki szigorú, egyenruhaszerű kosztümjében nem is tűnt nőnek –, hogy túlságosan kurta a szoknyája.

Képtalálat a következőre: „Bacsó Péter tanú  gogolák elvtársnő”
Részlet Bacsó Péter Tanú című filmjéből

A Nyugatról begyűrűző demokráciamodelleknek köszönhetően, valamint a férfi többségű MSZMP vezetés jóváhagyásával a széleskörű társadalmi igény meghallgatásra talált. A meztelen női test fokozatosan elveszítette tabu helyzetét. Először a hivatalos napilapok – Népszabadság, Magyar Hírlap, Népszava – szilveszteri számaiban szerepelnek aktfotók. A különszámok eleinte belső használatra készültek, később az előfizetők is részesülhettek belőle, majd az 1980-as évekre már az utca népéhez is eljuthattak ezek a kiadások. A 80-as évek második felére a szoftpornó elfogadottá vált, de a képeken csak nők szerepelhettek egyedül, a férfival vagy női társakkal együtt készült fotók továbbra is tiltottak maradtak. Az országhatáron a vámtisztek elkobozhatták a Nyugatról behozott pornóújságokat, egységes előírás híján azonban a vámos szubjektív döntése volt, hogy melyik újságot kobozta el, és indított büntetőeljárást.

Képtalálat a következőre: „Fanyar hírlap”
Fotó forrása: infovilag.hu

1972-től lehetett egyáltalán Magyarországon aktot fotózni. Az MSZMP állásfoglalása értelmében csak „művészi” aktkép készülhetett.

A Kádár-rendszer konszolidációja, valamint a női emancipáció fokozatos háttérbe szorulása vezetett el végül az 1985-ös szépségkirálynő-választáshoz.

Maga a „választás” és a „királynő” szavak használata a szocializmusban bizarr megvilágításba kerültek. A szocialista rendszer egyik fő mozgatórugója, a korrupció ezt az eseményt se kerülte el. A legnagyobb botrány az eredményhirdetéskor robbant ki, mivel a 6. helyezett lány, Kalmár Zita díjának értéke jóval meghaladta az első helyezett Molnár Csilláét. A királynő 10 000 Ft pénzdíjat, ajándékkosarat, emléklapot és 3 napos bécsi utazást nyert Kalmár Zita 100 000 Ft-os pénzdíjával és egyéves kaliforniai modellszerződésével szemben. Kalmár Zita volt az egyetlen, aki nem írt alá a Magyar Médiával, a verseny hivatalos médiapartnerével a „kötelező” szerződést. A Németországban élő zsűritag, Ernyei Béla színész hamarosan ki is közvetítette őt a német Playboy magazinhoz.

Képtalálat a következőre: „Szépségkirálynőválasztás 1985 Ernyei Béla”
1985-ös zsűritagok / Részlet a Szépleányok című filmből    

A verseny kikötése volt, hogy a győztesről nem készülhet aktfotó, mert akkor nem képviselheti hazánkat nemzetközi versenyeken. Ehhez képest Pauer Gyula szobrász teljes alakos gipszmásolatot készített a döntő összes résztvevőjéről, a verseny  „dokumentálása” érdekében. A lányoknak nem volt választási lehetőségük, kötelezően részt kellett venniük a művészet jelszava mögé bújt megalázó modellkedésben. A szocialista rendszer kemény hatalmi hierarchiájában  a szépségkirálynő jelöltek nem is merték megpróbálni a visszautasítást. A korrupció, a kiszolgáltatottsággal való visszaélés bizonyítékaként a gipszmintavételen két fotós – fejenként 50.000 Ft ellenében – dokumentálhatta az eseményeket. A fényképeket a német erotikus magazinnak, a Luinak el is adták. Ezeket 1985-ben „Ungarn Exklusiv” címmel meg is jelentették a lebukás veszélye nélkül, hiszen az erkölcseire erősen vigyázó szocialista Magyarországra legálisan nem kerülhetett be az erotikus német lap.

A társadalmi lenyomat készítése és a művészeti munka jelszavai mögé bújva sértették meg az emberi méltóságot, éltek vissza hatalmi helyzetükkel a gipszminták elkészítői. A művészet pozíciójának megítélése megváltozott, már csupán alibinek volt tekinthető.

Kapcsolódó kép
mke.hu

A szépségkirálynő tragikus halála után Pauer Gyula elkészítette a gipszminta alapján Molnár Csilla bronzszobrát, melyet 1996-ban a Nemzeti Múzeumnak adományozott. Eperjesi Ágnes e bronzszobrot használta fel 2018-ban „Érezze megtiszteltetésnek” című performanszában, melynek során a szobrot vörös kifutószőnyegbe öltöztette. Az ábrázolás és a kép politikai természetének leleplezéséről és konkrétan Pauer Gyula vállalkozásának erősen kritikus megítélésről kívánt diskurzust indítani.

Eufória? Rendszerváltás-történetek Magyarországon
Kapitány Éva 1990 Szobordöntés 1990 POL-ARCH Archívum

A Kádár-korszak hiánygazdasága itt is az emberi leleményesség kiteljesedését eredményezte. Az erotikus lapok tiltásának köszönhetően az emberek maguk barkácsoltak személyi használatra ilyen képeket. A néhány becsempészett külföldi erotikus újság képeiről fekete-fehér fotókat készítettek, melyeket kisipari módszerekkel kicsinyítettek és sokszorosítottak, majd összeragasztották leporellónak, és kéz alatt terjesztették. Könnyűzenei újságok sem juthattak el hazánkba néhány becsempészett példányon kívül, melyről szintén kisipari módszerekkel készültek kártyanaptár méretű másolatok nagyipari mennyiségben. Szintén az egykori szocialista rendszer fonákságát mutatja, hogy az illegálisan beszerzett újságok fotóit legálisan árulták trafikokban, innen kapták elnevezésüket is: trafikkép.

Eperjesi Ágnes: Néző – kép          
Forrás: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ

A kiállításon a tárlóban két, legálisan árusított „trafikkép-kártyanaptár,” valamint több nyugati szexlap fotóiról készült leporelló-másolat látható. A leporellók a nézőknek hátat fordítanak, a megpillantásukhoz a tárló hátsó falához támasztott ferde tükröket használhatja a néző. Ezekben azonban előbb látja meg önmagát, mint az erotikus képeket. A művész ezzel a kukkolót kívánja szembesíteni saját lelkiismeretével, a pornográf fotókhoz való viszonyával.

A kiállítás február 23-ig látogatható.

Nyitókép: Részlet a Lui magazin 1986 januári számából