Az Erkel sorsa

Egyéb

 
 (MTI) - Mint Vass Lajos, a leendő főigazgató elmondta, terveikben mindenképpen szerepel az Erkel Színház felújítása, ám míg egyik elképzelésük csak második játszóhelyük megújításával számol, addig a másik tervben az Andrássy úti Ybl-palota teljes rekonstrukciója is szerepel. Ideális esetben az Erkel Színház átalakítása 2010-re befejeződne. Ekkor a Magyar Állami Operaház teljes stábja átköltözne a felújított épületbe, amelyet bérelnének arra a két évre, amíg megvalósulna az Ybl-palota rekonstrukciója.
       Az operaház színpadgépezete most már egyre kevésbé terhelhető, a ház közönségforgalmi része is megkopott. Az Ybl-palotát lehet, de nem olcsóbb és nem ideális nyaranta javítgatni. Vass Lajos szeretné 2012-re, főigazgatói mandátuma lejártára mindkét építményt kiváló állapotba hozni. Ennek megvalósulása ugyanakkor kormányzati döntésektől is függ.
       Vass Lajos megjegyezte: az átmeneti ideig második játszóhelyként használandó Thália Színházban nem a kísérleti munkákra összpontosítanak, a fontos avantgárd törekvéseknek másutt keresnek helyet. Szeretnének egy nagy próbateremnek alkalmas helyet is találni.
        Mint arról már beszámoltunk, a június 30-án bezáró Erkel Színházat nyolc fiatal táncalkotó estjével búcsúztatja május 26-án a Magyar Nemzeti Balett. A Kortárs csillagaink - Lépésről lépésre című előadáson Kerényi Miklós Dávid egy 15 perces, kilenc táncost foglalkoztató jelenetben köszön el az Erkel Színháztól. A Na de tényleg?! című koreográfia azt a kérdést jeleníti meg, hogy vajon a helyszín, ahol nemzedéke gyermekkori sikereit aratta, valóban építési törmelékek borította üres terem lesz-e egy időre.
        A kétrészes táncest koreográfusainak munkái javarészt az emberi kapcsolatokról, a fiatal táncművészeket körülvevő világ kérdéseiről szólnak. Nagyrészt kortárs muzsikát választottak a különféle hosszúságú, 3-20 perces táncetűdökhöz. Merlo P. Andrea munkája például kettős tiszteletadás. Egyrészt a száz éve született Bartók- és Kodály-tanítvány Veress Sándor zeneszerző előtt, másrészt Paul Klee avantgárd festő-zeneszerző előtt, akihez a kompozíció szól.
        Fodor Zoltán ugyan barokk darabokat, Boccherini-szonátákat választott koreográfiájához, de Kun Attilához hasonlóan az emberi testeket mint hangszereket használja a művében. Két koreográfusnő, Bacskai Ildikó és Venekei Marianna is bemutatja friss munkáját. Bajári Levente és Jurányi Partick modern és klasszikus ötvözetét, illetve az emberi kapcsolatokon belüli erőviszonyok alakulását mutatja be.

Korábban:
Kortárs csillagok az Erkelben