A fehérvári Vörösmarty Színházban vitte színpadra A velencei kalmárt Bagó Bertalan, aki szerint erős jellemeket követel meg egy shakespeare-i darab. A februárban bemutatott rendezés az eredeti elgondolások mentén foglalkozik a társadalom problémáival, olyan konfliktusokkal, melyek máig megfigyelhetők.
Shakespeare több száz évet átívelő műve a mai napig fennálló társadalmi konfliktusokat dolgoz fel. ?Fő témája nem az antiszemitizmus, mint ahogy nem is az antifeminizmus ? írja Géher István kritikus a színház oldalán a darabról ?, de motívumként mindkettő megtalálható benne, együtt napjaink jó néhány vitakérdésével. Hogy mit kezdhetünk azzal, aki másmilyen, mint mi; hogy megbízhatunk-e a törvényekben, hogy félnünk kell-e a nőktől; hogy miből lesz, és mire való a pénz? Mindez egymásba gabalyítva és belégyömöszölve egy szokványos-romantikus komédiába.?
Értékelték a darabot a fiatalok is, pedig Bagó Bertalan tartott attól, hogy a mély tartalmak nem jutnak el a közönség ezen részéhez. Amikor azonban egy fiatal kommentben írt arról az egyik közösségi oldalon, hogy milyen nagy hatást gyakorolt rá és társaságára a darab, rájött, a fiatalok is néma csendben nézik végig előadását. ?Hatalmas élmény ez, hogy az a generáció, amely tagjainak fontos színházat csinálni, de mégis ritkábban érhetőek el, mennyire értették a darabot. A humorát, az öniróniáját és a nem túl egyszerű tartalmát. Rendkívül bonyolult drámai szövetű, többféle asszociációs mező nyílik ki ugyanis abban? ? mesélt a fogadtatásról a rendező.
A darabban fontos szerepet kapnak olyan, máig ható problémák, mint a kisebbség-többség konfliktusa, a fiatalság problémái és a pénztelenség. Éppen ezért gondolta úgy Bagó Bertalan, hogy szükségtelen direkt módon aktualizálni a darabot, melynek mondandója az eredeti környezetben is érvényesül. ?Tudom, hogy nagy divatját éli ez most Magyarországon, de nem hiszem, hogy a színpadnak kellene megtestesítenie a parlamentet, és ezzel teret adni a pártok csatáinak. Nagyon elegem van ebből, irtózom tőle. Persze éppen ezért többen azt kérik számon tőlem, miért nem foglalok állást a darabbal. Én meg közben azt gondolom: eleve állást foglalok azzal, hogy előhúztam ezt a művet, és beszélek a benne rejlő, mélyebb problémákról. Szerintem Shakespeare A velencei kalmárja sokkal mélyebb és nagyobb mű, minthogy lerántsuk a hétköznapok porába és primitív magyarországi helyzetekre, regnáló politikai erők színvonalára húzzuk le az előadást. Ez ennél értelmesebb, önmagában is érvényes történet.?
A Shakespeare-művek pedig éppen erre adnak lehetőséget, hogy évszázadok óta fennálló problémákkal foglalkozzunk. ?Persze a rétegek miatt az egészet úgysem lehet átölelni, az még senkinek nem sikerült, de fontos, hogy elinduljunk egy logika mentén. Éppen ezért többféle úton juthatunk fel a csúcsra. Én arra voltam kíváncsi, hogy ez a mű, amelyet vígjátékként szokás aposztrofálni, de szerintem nem az, mindenféle átírás nélkül hogyan szólal meg ma Magyarországon. Azt gondolom ? és ez a döbbenetes benne, mert ettől még erőteljesebbé tud válni ?, hogy az, amit 400 évvel ezelőtt írtak, ma is aktuális. Arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a világban nem változtak meg az alapvető jellemek, az alapproblémák ugyanazok.?
Emberi problémák feszítik a darabot: ?Shylock Antonióba akarja vágni a kését, holott soha nem szeretett volna gyilkolni. Antonio szerelmi bánatában hőssé, áldozattá akar válni, és ezáltal felmagasztosulni? ? számolt be a rendező. ?Két egymással ellentétes emberi viselkedés áll összeütközésben. Közben szól az akkori fiatalságról is, akinek nincsen se vagyona, se lehetősége a munkára. Főként azonban az a problémájuk, hogy nem akarnak dolgozni. Generációjuk, amely sok szempontból hajaz a maira, úgy gondolja, nekik is kijár elődeik színvonala, de dolgozni ezért nem szeretnének, szóba sem kerül a teremtő alkotás a jövőképükben. Éppen ezért hitelekből élnek. Bassanio sodródik ide-oda, és csak látszólag irányítja az eseményeket. Alapvetően nem tesz semmit azért, hogy hőssé váljon, de azért se, hogy alattomos féregnek minősítsük. Keresi, hol a legkönnyebb az élet? ? magyarázta a rendező.
Bár a darabban egy zsidó és egy keresztény férfi kerül összetűzésbe, nem egyszerűsíthető le a színmű vallásvitára. ?Amikor Shakespeare megírta a darabot, Angliában egyáltalán nem éltek zsidók, éppen ezért nem is a keresztény és a zsidó vallás szembenállását írja le a darab, sokkal inkább a kisebbség és a többség viszonyát elemzi? ? szögezi le a rendező. Persze nehéz erről beszélni a második világháborúban történtek után, hiszen nyilván érzékelhető a darabban a vallási feszültség, de nem szabad csak erre kihegyezni a színművet. A darab arra világít rá, hogyan kezeljük a saját hiányosságainkat, például miként cselekszünk akkor, ha elfogy a pénzünk. ?Mást kezdünk el okolni, és a könnyebb utat választjuk: például egy másik népcsoportban találjuk meg az ellenségképet. Éppen Shakespeare idején születik meg a kapitalizmus csírája, Shylock is a kölcsönei után járó kamatokból él? ? mondta el Bagó Bertalan.
A fehérvári darab a shakespeare-i elgondolások mentén foglalkozik a társadalom problémáival, ami erős absztrakciós térben testesül meg. A történet ugyanis egy hatalmas ládában játszódik, szimbólumaként annak a három ládának, amelyek közül Bassaniónak kell a megfelelőt kiválasztania ahhoz, hogy hozományáért elvehesse Portiát. ?Úgy kell elképzelni, mint a Schrödinger macskája nevű gondolatkísérletet: akkor dől csak el, hogy működőképes-e ez a társadalom vagy sem, ha kinyitjuk az azt rejtő dobozt. Éppen ezért minden azon belül történik, oda lépnek be a szereplők? ? mutatott rá a rendező, miként láthatunk bele a szereplők konfliktusaiba a doboz segítségével.
Ugyan fontos eleme a darabnak a lánykérés, szerelemről szó sem esik a darabban. Érdekkapcsolatokról viszont annál inkább. Jövendőbelijét Bassanio a pénze miatt szeretné elvenni, hogy ezzel rendezze anyagi helyzetét, törlessze adósságait. Amikor pedig végre találkozik a kérő Portiával, a szereplőket elragadja Velence, és mindaz, ami ott történik. A jövendőbeli álruhában teszi próbára a férfit, aki elbukik a vizsgán. ?A történet vége félig komikus, félig drámai, de én próbáltam a szomorú irányba elvinni azt, hiszen a történések után nem folytatható minden ott, ahol abbamaradt. Boldogtalan boldog lett a vége? ? jegyezte meg Bagó Bertalan.
A rendező kérésére Nádasdy Ádám fordította újra a darabot, hogy mai nyelven szólaljon meg a történet. ?Olyan szavakat szerettünk volna kiküszöbölni, amelyek ma már nem érthetőek. Ettől még a szöveg formaisága, költői nyelve megmaradt, de az újrafordításnak köszönhetően még közelebb került ahhoz a világhoz, amelyben ma élünk. Szerintem ehhez nem kell primitív eszközöket használni, például öltönybe öltöztetni a szereplőket. Ha egyenes, szűk mezsgyéjű, napi aktualitásokra koncentráló darabot szeretnénk színpadra vinni, akkor egy mai író mai darabját kell feldolgozni? ? mondta.
A shakespeare-i darabok nagyon sűrű nyelvezetűek, a játéktechnika esetükben egyáltalán nem kézenfekvő, és a szituációk sincsenek részletesen kibontva, sőt bizonyos elemeket nem is mutat meg, csak elrejt a szöveg mélyében. ?Éppen ezért darabjaihoz erős színészi nyelvezetre van szükség, amelyhez formátum, jelenlét kell. Emiatt dolgozott kevés díszlettel a drámaíró, és én is szeretem az üres teret, amely a színész erős pszichofizikai jelenlétét követelte meg.?
Takács Erzsébet
Fotók: Horváth Gábor/Vörösmarty Színház
