Az Isteni csábítás kiállítás a mitológiai ábrázolásokon keresztül járja körül, hogy az elmúlt öt évszázadban hogyan jelent meg az erotika a művészetben.
A kiállítást id. Markó Károly Diana és Endymion festménye nyitja, amelynek erejét a táj fenségességében kereshetjük. A bukolikus természeti környezet a sötét fákkal és az élesen világító holddal misztikussá és intimmé teszi az egész jelenetet. A felhők közül előtűnő hold csillogóan tükröződik a patak vizében, és megvilágítja a festmény alsó sarkában zajló narratívát is. Cupido kíséretében egy szarvas hátán érkezik meg Diana, a holdistennő, hogy gyönyörködjék szerelmében, az örökké alvó Endymionban. Az erotika ezen a képen burkoltan és nagyon líraian jelenik meg.
Ez a festmény a másik iránti vágyakozásról szól, és van benne egyfajta plátói érzelem. Antonio Tempesta Salmacis és Hermaphroditus című apró rézkarcán azonban a beteljesülésről mesél: a bukolikus környezet előterében Salmacis nimfa Hermaphroditust teljes extázisban öleli át. Eggyé válásuk csak jelzésszerű, sőt a két alak szinte beleolvad a sziklás, erdős tájba.
A kiállítás egyik legzseniálisabb műtárgya Daumier A szép Narcisszus litográfiája, aminek ironikus, szatirikus felhangja elvarázsolja a befogadót.
A művészettörténet legklasszabb karikaturistájának rajzán nyoma sincs semmiféle pátosznak, a képén szereplő alak egy védtelen, ösztöneinek kiszolgáltatott emberi lény. A szépségéről híres Narcisszus Daumier képén egy szerencsétlen, nyomorúságos, vézna férfivé válik, akinek csontos teste, torz arca szánalmassá teszi a figurát.
Érdemes ezt a figurát összevetni a terem másik végében található Narcissus-olajfestménnyel, ami Benczúr Gyula alkotása. A kicsavart testtartás, a kéz finom tartása nagyon érzékivé teszi a figura alakját, és láttatni engedi testének szépségét. Ez az elegáns, lírai póz szokatlan a Narcissus-ikonográfia történetében, azonban épp ettől lesz annyira varázslatos Benczúr festménye.
A szenvedélyes, beteljesült szerelem allegóriája Nicolas Beatrizet metszete, amelyet Michelangelo rajza után készített.
A kompozíción Ganümédész elrablása látható, ami tulajdonképpen az öregedő Michelangelo Tommaso dei Cavalieri iránt érzett lángoló szerelmének apoteózisa. Rendkívül érzelmessé teszi a jelenetet, ahogy a sas és az emberi test egymásba fonódik, ahogy a madár a fejével és karmaival átkulcsolja a férfit.
Ez a fajta zabolátlanság ölt testet a Gillis Coignetnek tulajdonított olajképen is, amelyen két nimfa erőszakosan fedi fel Diana előtt szobalánya, Callisto terhességét. A Jupiter által elcsábított, majd megerőszakolt lány végtelenül mesterkélt pózban látható ezen a festményen, ami csak tovább erősíti kiszolgáltatottságát.
Míg ezen a festményen már csak az elcsábítás következményét látjuk, addig id. Hans Bock festményének főhőse a hűtlenségen kapott Jupiter. A főisten a meztelenre vetkőztetett argoszi királylányt, Iót fűzi, amikor felesége, Héra hirtelen megjelenik a felhők mögött, és lebuktatja a férjét. Jupiter riadtsága, Ió szemérmes tekintete mulatságossá teszi az egész jelenetet.
A kiállítótérben négy műalkotáson is megjelenik Léda, akit Zeusz hattyú alakjában csábított el.
Gauguin porcelántáltervén van egyfajta pajzánság: a hattyú hátulról közelíti meg Lédát, akinek a tekintetében egyszerre van ott a vágy és a riadalom. Igazi szecessziós remekmű Moiret Ödön domborműve, amelyen Léda lába között bújik meg a hattyú, amelynek csak a szárnyai tűnnek elő a női combok közül. Léda pózában egyszerre jelenik meg a szerelmi együttlét gyönyöre és a szülés kínja is.
Székely Bertalan festményén egy fehér virágokkal teli bokor tövében, vízparton talál rá Lédára a hattyú képében vágyát kitöltő Zeusz. A színtér a szabad természet, ahol a nő és a hattyú testét hamvassá izzítja a nyári nap fénye. Léda alélt arca önmegadásról tanúskodik, testtartásában ott a vágy, azonban a kompozíció kimódoltsága mégis megszelídíti a jelenetben rejlő szenvedélyt. Maillol szobrában pedig maga a nőiség kerül a fókuszba. A szobrászt nem az elbeszélés foglalkoztatta, így a hattyút már el is hagyta a kompozícióról. Egyszerűség, tiszta szerkezet, az érzelmek éppen csak sejthető kifejezése jellemzik kisbronzát. Rodin e szavakkal méltatta: „A modern szobrászatban nem ismerek még egy olyan tökéletesen szép és tiszta remekművet, mint amilyen ez a Léda.”
Míg a munkában a szexualitásnak van egyfajta bája, addig Jacopo Caraglio Perino del Vaga után készített Jupiter és Antiope című metszete mindenféle finomságot mellőzve ábrázolja a szexuális aktust.
Az ábrázolt erotikus tartalom intenzív és meglehetősen túlfűtött, a főisten teljesen felajzva érkezik meg Antiopéhoz, aki szemérmetlen pózban várja Jupitert. Hasonló nyíltsággal ábrázolja a szexuális együttlétet a művész másik kiállított műve. Ezen a metszeten az emlékezet istennője, Mnémoszüné és a pásztori álruhában vele a múzsákat nemző Zeusz aktusa látható. Az 1527-ben elkészült Istenek szerelmei című sorozat részeként adták ki ezt a metszetet is, és a szeretkezési jelenetek résztvevőit azért ültették át mitológiai alakokba, hogy elkerüljék a cenzúrát.
A kiállítás ereje abban áll, hogy harminckét művön keresztül megmutatja, hogy az erotikus érzelmek milyen széles skálán mozoghatnak a bájos, szemérmes egymásra találástól kezdve a buja együttlétig.
Az erotikus művészet sokféleségét bemutató, Isteni csábítás című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban április 18-ig látogatható.
Nyitókép: Coignet: Diana felfedezi Callisto terhességét. Forrás: Szépművészeti Múzeum
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
