A sorozat folytatódik
A második évad onnan folytatja a történetet, ahol az első, a Vér és homok abbahagyta: a rabszolgasorba vetett, majd gladiátorrá nevelt és Capua bajnokává vált Spartacus lázadást szított, és társaival együtt kitört a börtönéül szolgáló ludusból. Bár a trák gladiátor felesége megöléséért így már bosszút állt gazdáján, Quintus Lentulus Batiatuson, újabb harcok várnak rá. Hamarosan ugyanis megindul a felkelők ellen katonái élén a praetori rangra emelt Gaius Claudius Glaber, aki annak idején megfosztotta Spartacust a szabadságától ? ráadásul felelősséggel tartozik halott barátja, Varro özvegyéért, és ígéretet tett az ellenségéből harcostársává vált Crixusnak is, hogy segít neki megkeresni ismeretlen helyre hurcolt kedvesét, Naeviát. Így aztán hamarosan döntenie kell, hogy a személyes bosszú vezérli majd tetteit, és adott szavát követi, vagy a szervezetlen rabszolgacsapat élére áll, és szembeszáll üldözőikkel.
Az új szezonban a történet kilép Batiatus gladiátoriskolájából és a capuai arénából, ami a készítőket egészen új feladatok elé állította. Az alkotóknak azonban nemcsak ezzel a kihívással kellett megküzdeniük, hanem a címszereplő, Andy Whitfield elvesztésével is. A színésznél 2010 tavaszán limfómát diagnosztizáltak, így a második évad munkálatait a stáb leállította, és a gyógyulására várva elkészítették a történet előzményeit elbeszélő hatrészes minisorozatot, a Spartacus: Az aréna isteneit. Whitfieldet időközben az orvosok sikerrel kezelték, betegsége azonban hamarosan kiújult, így végül úgy döntött, hogy nem tér vissza a következő szezonra ? a stábot azonban határozottan arra biztatta, hogy folytassák a munkát, és keressenek új Spartacust.
"Amikor megtudtuk, hogy Andy beteg, rengetegszer beszéltünk arról, hogy leállítjuk a produkciót ? mondta el a sorozat atyja, Steven S. DeKnight. ? Végül megvártuk, hogy mit ígérnek az orvosok, és mivel a prognózisuk pozitív volt, úgy döntöttünk, hogy elkészítjük Az aréna isteneit, időt adva ezzel Andynek a felépülésre. Hamarosan gyógyultnak is nyilvánították, mi pedig befejeztük az előzménysorozatot, de ekkor kiújult a rákja, és úgy határozott, hogy lemond a szerepről. Nagy tisztelettel adózunk előtte, ugyanis ezzel mi komoly dilemma elé kerültünk azt illetően, hogy folytassuk-e a Spartacust, ő viszont egyértelműen amellett állt ki, hogy csináljuk tovább, és áldását adta rá, hogy mást keressünk a helyére."
Andy Whitfield 2011. szeptember 11-én végül elvesztette a harcot a betegséggel szemben, 40 éves korában bekövetkezett, tragikusan korai halála előtt azonban még találkozott utódjával, Liam McIntyre-rel, és biztosította őt támogatásáról. "Úgy éreztem, hatalmas felelősség terhe nehezedik rám, de rettenetesen felvillanyozott, hogy tudtunk beszélni Andyvel. Arra biztatott, hogy hozzam ki magamból a lehető legtöbbet, ami nagyon sokat jelentett nekem" ? nyilatkozta Spartacus új megformálója.
A készítők választása azért esett McIntyre-re, mert nem akarta elődjét utánozni, ugyanakkor mégis emlékeztetett rá. "Mindegyikünket az fogott meg benne, hogy nem Andyt másolta. Nem akart a klónja lenni, de közben ugyanaz az odaadás és őszinteség köszönt vissza belőle" ? mondta el a Glabert alakító Craig Parker. Mindezzel együtt a stáb azt is fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a forgatókönyvet egyáltalán nem írták újra a történtek miatt. "Nem akartuk átformálni Spartacus karakterét ? fogalmazott DeKnight. ? Nem szabtuk rá Liamra, csak hagytuk, hogy hozzátegye azt, amit ő gondol."
McIntyre olyan korábban megismert szereplőkhöz csatlakozott Parker mellett, mint a Crixust játszó Manu Bennett, az Oenomaust alakító Peter Mensah, valamint Lucy Lawless (Lucretia), Nick E. Tarabay (Ashur), Viva Bianca (Ilithya) és Az aréna isteneiben megismert Dustin Clare (Gannicus). A sorozat tehát megújult, de a védjegyszerű látványvilág és a nyers tálalásmód kérdésében ezúttal sem volt hajlandó kompromisszumokat kötni a stáb. "Akár szeretik a sorozatot, akár nem, abban a kezdetek óta egyetért mindenki, hogy ilyesmit nem látni máshol a tévében ? mondta el Steven S. DeKnight. ? Tudatos döntés volt a részünkről, hogy minden egyes epizóddal a lehető legmesszebbre megyünk el, hogy pontosan olyan véres és érzéki lesz minden jelenet, amennyire annak kell lennie. Nem akartunk azon aggódni, hogy milyen reakciók érkeznek majd, hogy lesznek-e olyanok, aki szerint túlzásba estünk. A társammal, Rob Taperttel együtt az első pillanattól fogva úgy meséljük ezt a történetet, ahogy mi akarjuk."
A Spartacus: Bosszú április 17-től kedd esténként látható az HBO-n.
Róma réme: Spartacus
A birodalom legnagyobb félelmének, a római történelem harmadik rabszolgafelkelését (i.e. 73-71) vezető Spartacusnak származását és élettörténetét máig sokan vitatják. A sokat ismételt trák jelzőből valószínűleg nem a gladiátor származására, hanem küzdőstílusának típusára vonatkoztathatunk. Plutarkhosz szerint műveltségét tekintve pedig inkább görög volt mint nomád. A legelterjedtebb elmélet szerint Spartacus (i.e. 109?71) egy római segédcsapatból dezertáló katona lehetett, akit elfogása után rabszolgának adtak el, majd Lentulus Batiatus iskolájában gladiátornak képeztek ki.
Néhány esztendővel később (i.e. 74) Spartacus és körülbelül 70 követője fellázadt, majd a capuai gladiátoriskola konyhakéseit és egyéb fegyvernek használható eszközeit magukhoz véve a Vezúv tetejére menekültek. A vezető erőfeszítéseinek ellenére serege fosztogatásokba kezdett. A szenátus alulértékelte a veszélyt, s csupán egy 3 ezer fős, sebtében összeverbuvált sereggel követte őket. Az ötletes rabszolgák az éj leple alatt a meredek domboldalon kötélhágcsók segítségével leereszkedve rajtaütöttek a Claudius Glaber praetor vezette meglepett és álmos seregen.
A győzelem után Itália rabszolgasorba taszítottjai tömegével csatlakoztak a szabadságot ígérő Spartacushoz, akinek serege időközben 70 ezer fősre duzzadt. A szokatlan haditechnika és a szabadság vágya elég erőt adott nekik, hogy felvegyék a versenyt a világ legerősebb katonai államával. Több légió legyőzése után az Alpok lábait elérve azonban Spartacus váratlanul délre fordult. Valószínűleg a tömeg nagy része az itáliai rabszolgahadjárat folytatása mellett érvelt, s nem vágyott a biztonságot jelentő gall területekre.
A szenátus belátta, hogy a lázadás rendkívül nagy veszélyt jelent a rabszolgatartó társadalom létére. Róma leggazdagabb embere, Crassus 8 kipróbált légiójával, mintegy 40?50 ezer fős, képzett katonákból álló sereggel akarta útját állni a kilikiai kalózok szerződésszegésének köszönhetően az itáliai csizma orránál hoppon maradt lázadóknak. I.e. 71-ben a bekerített rabszolgák még kitörtek a római szorításból, azonban Brundisium felé menekülve Lucania mellett végső vereséget szenvedtek. A csatában ? a rabszolgák zöméhez hasonlóan ? maga Spartacus is életét vesztette.
A dühös Crassus elrettentő szándékkal mintegy 6 ezer túlélőt feszített keresztre a Via Appia mentén, a látvány vészjósló üzenete az volt: ne húzz ujjat Rómával!
