Belvárosi Fesztivál, 2015. június 7. Az immár nyolcadik alkalommal megrendezett BelFeszt utolsó estéje változatosra sikerült fellépők terén: az Ivan & the Parazol, a Magashegyi Underground, majd pedig az Intim Torna Illegál zárta a háromnapos ?budapesti woodstockot.? A 2010-ben alakult Ivan & the Parazol valami egyedivel készül erre az alkalomra: ekkor mutatják meg először a közönségnek új, Grand Club című számukat. Vitáris Iván énekes, Máté Balla gitáros, Tarnai János basszusgitáros, Simon Bálint ?Simi? dobos és Beke István, azaz ?Bex? billentyűs formációja 5 év alatt két stúdióalbumot adott ki, a magukat csak visszafogottan ParazolArmy-nak nevező, stabil rajongótábort alakítottak ki, többször elhagyták a kontinenst, sőt, a hazai beatzene nagy elődei is felkarolták őket. Aztán idén mintha felnőttek volna. Nem kell megijedni: csak annyira, amennyire ez egy csapat rockzenésznél megengedhető.
Je vous remercie
Időben ugorjunk egy kicsit vissza. Amíg 2014 elég sűrű év volt az együttesnek (megjelent második albumuk, a Mode Bizarre; Together című számuk lett a Sziget Fesztivál himnusza; a Beatünnep alkalmából az Illéssel turnéztak és még sorolhatnánk) addig 2015-re mintha kicsit visszafogták volna a tempót. Pedig nem eseménytelenül múlt el az év első fele. Februárban például a zenekar betöltötte ötödik életévét, a hamarosan iskolás korú közös gyereket pedig visszavitték születésének színhelyére, a budapesti Szilvuplé nevű szórakozóhelyre. Itt dőlt el 2010-ben, közönségszavazás alapján, hogy ők parazol lesznek parasol helyett. 2015-ben egy szűk körűnek mondható, több mint két órás koncerttel ünnepeltek.
Időközben a rajongótáborban is történtek változások. A mind az ask.fm-en, mind a Facebookon aktívan tevékenykedő és kapcsolattartó zenekar követői között megosztó szerepet töltött be az Iván a Rengetegben, avagy a Rettenthetetlen Iván blog, amely ironizáló, parodizáló, sokszor a jó ízlés határait súroló posztjaival a maga módján (főleg a parazolokat pellengérre állító mémekkel, coubokkal, gifekkel), de éltette a zenekart. A rettenthetetlenek azonban áprilisban abbahagyták a gerilla marketinget. Máté szerint vegyes érzelmeket váltott ki a blog tevékenysége, majd leállása. ?Nagyon sok boldog pillanatot szereztek nekünk, főleg az elején, de aztán azt éreztük, hogy kiégtek és átment kényszeredésbe ez a sztori. Ennek ellenére egy nagyon érdekes és egyedi vonulata volt a zenekar életének, mindig jókedvvel fogunk visszagondolni erre a kis blogra.?
?? a szíve kitárva?
A készülő harmadik albumról tavaszig ?csak? egy számot adtak ki, a minden ízében szokatlan Modernialt, amire aztán kaptak hideget-meleget a hallgatóságtól. A Modernial valóban ?alattomos? dal, amely lassan, de hosszútávra költözik be az ember fülébe. Iván szerint egyszerűen a folytatása mindannak, amit első lemezükkel, a Mama, don?t you recognize Ivan & the Parazol?-lal elkezdtek, a Mode Bizarre-ral pedig folytattak. ?Felfedezhetők ugyanazok az elemek, csak kiforrottabbak. A Modernial jó indítás a közönségnek, hogy elgondolkozzanak azon, mire kell számítani tőlünk a jövőben. Egy érettebb, tisztább üzenettel rendelkező dal, amibe mindenki mást próbál belemagyarázni. A hangzásába, a megszólásába mindenfélét belelátnak, ez eddig is így volt a zenénkkel és ennek csak örülünk: azt jelenti, hogy valami egyedit sikerült létrehoznunk? ? teszi hozzá Simi.
Még a dal megszületése előtt, 2014 nyarán lépett be a történetbe Iván és Simi gimnáziumi ismerőse, Szirmai Gergő, a Modernial klipjének későbbi rendezője. Gergő Hollywood Hírügynökség című, Youtube-on heti rendszerességgel jelentkező műsora révén került be a köztudatba. Rendezőként viszont ezzel a videoklippel debütált ? ami külső szemmel rizikós lépésnek tűnhet. ?Persze az elején megfordul az ember fejében, hogy inkább egy gyakorlott emberrel dolgozik, egy biztos pontot választ, de általában értékesebb születik abból, ha kockáztatunk? ? mesél Iván a majdnem egy évig tartó folyamatról, amelynek végeredményével meg vannak elégedve. A munkálatok egy feszített tempójú, 12 órás forgatásban csúcsosodtak ki, aminek bizonyos részeit csak egyszer lehetett felvenni. A klipben ugyanis fontos szerepet kap egy fából készített szív ? utóbbit a HelloWood készítette ? amit aztán elégetnek. Egy szív lévén pedig nem volt lehetőség ismétlésre. A rizikófaktor ellenére örülnek, hogy ismét egy olyan videóklipet készítettek, amely nemzetközi szinten is megállja a helyét. A jelképek értelmezését viszont meghagyják a közönségnek. Simi így magyarázza: ?Ahogy a dalba, úgy a videóba is sok mindenki beleláthat rengeteg dolgot. A szív jelentheti a rajongóinkat, akiket megpróbálunk lángra lobbantani, vagy lehet a lázadás a szimbóluma. Mindenki eldöntheti magának.?
Welcome to the Grand Club
A 2015-ös Belvárosi Fesztiválra már régóta készül a zenekar. Mind ők, mind a rajongók különösen szeretik ezeket a bulikat: a koncert előtt már egy órával el kezdett gyűlni a tömeg a Szabadság téren, a hőség és a tűző napsütés ellenére. Így megy ez a fesztiválszezonban, ami a Belfeszttel veszi kezdetét a fővárosiak számára.
A ParazolArmy, és persze a követők már tudják, hogy ezen az eseményen fog debütálni a Grand Club, az ősszel érkező album második dala. A kisebb-nagyobb zavart okozó Modernial utána azonban az elvárások is mások. Jani, a ?csendes? parazol nem aggódik: ?A Modernial nagyon megosztó volt, valakinek nagyon tetszett, valakinek kevésbé, ellentétben például a Take my handdel, amit azonnal mindenki imádott. Aztán viszont elkezdte játszani a Petőfi és szép lassan megszerették az emberek.? És valóban: a Grand Club pörgős hangulatát szinte azonnal átveszi a közönség. Nem véletlen a kettő közötti ellentét. ?Régi szokásunkhoz híven az első két single az album két végletét mutatják. Ez a partisabb, tempósabb vége lett, a Modernial pedig a könnyedebb. Ősszel kijön majd egy harmadik szám, ami a pszichedelikusabb oldalát mutatja majd meg a lemeznek. Ebben a háromszögben fog mozogni az új album. A Grand Club inkább egy nyárindító partisláger. Fellengzés ezt kimondani, de mi szeretnénk, hogy így legyen? ? magyarázza a producerként is működő Bex.
A koncert előtti percekben az addig folyamatosan pörgő, próbáló, készülő zenekar (még egy hajlakk is előkerül) viszont lenyugszik: Iván és a parazolok körbeállnak, megfogják egymás kezét és egy percre valamilyen furcsa zen árasztja el a terepet. Simi szerint a rituálét azóta a bizonyos legelső koncert óta csinálják: ?Akkor összeálltunk, hogy jó, nyugodjunk meg, koncentráljunk az eseményre. Aztán ez átalakult azzá, hogy minden koncert előtt egy közös célra gondolunk, amit akkor megfogalmazunk: Még 50 évig hadd csináljuk ezt! Legyen jó ez a buli! Stb. Ez hozza meg a koncert-állapotot.?
A Grand Club alatt meglepetésvendégként Toldi Miklós, a Magashegyi Underground tagja is a színpadra lép. ?A felvételen én bongózok, de értelemszerűen nem tudom egyszerre csinálni a dobolással, ezért megkértük Mikit, aki jó barátunk, hogy ugorjon be erre a számra. Így úgy hallhatják először a Grand Clubot, ahogy a lemezen is meg fog szólalni majd? ? teszi hozzá Simi.
Még mielőtt Bex is kivonulna, ecseteli a 2015 második felének menetrendjét: ?Nyáron elleszünk a nagyobb fesztiválokkal. Július elején elutazunk számokat írni, összerakni az albumot. Ha lesz szabad hetünk, véglegesítjük a dalokat a stúdiómban, Solymáron is, ahol preprodukciós munkákat végzünk és augusztus elején fogjuk felvenni a lemez hátralévő számait. Szeptember elejéig én fogom megkeverni, addigra készen kell legyen a masterezett verzió. Addig is folyamatosan fogunk dalokat megjelentetni.?
Az új albumot a korábbiakkal ellentétben szalagra veszik. Jani szerint már a Modernial hangzása is régiesebb, élettel telibb ettől. Máté is kiáll az analóg technika mellett: ?Főleg a ritmusszekcióban látom az előrelépést az első két lemezhez képest. Valahogy a szalag kompressziója kerekebbé teszi a hangzást.?
Mindig magasabbra!
Amikor arról kérdem őket, hogyan tovább, akkor már látszik, hogy az elmúlt évekre jellemző lelkesedés átalakult. Még mielőtt: a világhódító tervek nem tűntek el, ugyanúgy optimistán, de mintha az eddig tapasztalatokkal felvértezve megfontoltabban látnák a jövőt. A tavalyi őszi hollandiai turnénak, illetve egyéb kezdeményezéseik eredménye, hogy a Mode Bizarre-t egy német, valamint egy holland kiadó is terjeszteni fogja külföldön. Terveik szerint ősszel Németországban is koncerteznek, januárban pedig visszatérnek az Eurosonicra. Simi szerint ?a kis turnék korszaka azzal lezárult, hogy lett kiadónk és így egy komoly apparátussal tudunk építkezni az egyes régiókban. Ebbe beletartozik a rádiós játszás, a koncertszervezés stb. Most már megalapozottan, profi háttérrel tudunk kiutazni és nem kell várnunk arra, hogy valami csoda történjen. Meg fog jelenni a harmadik lemezünk is külföldön, így tényleg elindulhat egy komolyabb turnézás Európában.?
Az elmúlt egy-másfél évben, külső szemmel nézve parkoló pályára állított tengerentúli terveikről is faggatom őket. A stagnálás prózai okát Iván fejti ki: ?Egyszerűen fogalmazva Amerikában akkor tudsz érvényesülni, ha ott vagy. Nagyon sok lehetőséget kaptunk, leszerződtünk például egy publisher céggel, ami sorozatokba adja el a zenéinket. Szóval az a vonal is megvan, de az Unión belül egyszerűbb a dolgunk, hiszen itt vagyunk jelen. Könnyebb itt az áramlás, mint a két kontinens között, például a szállításai költségek terén. Akkor tudunk majd komolyabban foglalkozni Amerikával, ha rászánjuk az időt, hogy akár évekig ott legyünk. Úgyhogy a fókusz most Európán van, aztán majd meglátjuk, mennyire van ránk kereslet és visszatérhetünk a tengerentúlra, ahol vicces módon már most többet elértünk, mint a kontinensünkön. Itt is hatalmas a piac, aminek csak kis részeit ismerjük, még sok mindent fel kell derítenünk.?
Én csak azt kívánom, juss el élve!
Fotó: Müller András
