Hogyan mutatnád be a zenéteket, milyen stílusban játszotok?
Leginkább folk és rock. Nem tudom, hogy érdemes-e egyáltalán stílusokról vagy műfajokról beszélni. Hiszen, ha azt mondom, rock, az valakinek a Kárpátiát jelenti, nekem viszont inkább Billy Joelt. Énekes-dalszerzők vagyunk, dalokat írunk közösen és azok valahogy manifesztálódnak. Az egyik inkább folk, a másik egyértelműen rock. Nem találtunk ki egy olyan kifejezést, amellyel zenénk különlegességét szimbolizáljuk.
Mit tartotok az eddigi legnagyobb sikereteknek?
Az vizsga jellegű siker, hogy angol nyelvterületen szerették, amit csinálunk. A zenekar nagy hangsúlyt fektet a szövegekre. Viszont ha a dalaink anyanyelvi környezetben nem lettek volna értelmezhetőek, nem lenne értelme annak, amit csinálunk. Szerencsére nem ez történt, nagyon büszke voltam magunkra, amikor éreztem, hogy egy angol vagy walesi showcase fesztiválon is jók tudunk lenni. Teljesen más jellegű siker, hogy Szöulban a fesztivál főszervezője sírva jött oda hozzánk, mert megérintette a zenénk. A zenehallgatás vagy koncertre járás személyes élmény, még akkor is, ha tömegben van az ember. Művészi siker, ha valakinek a zenénket hallgatva eszébe jut a saját élete. Megint más, amikor az ember a nagyon jól érzi magát a színpadon. A Veszprémi Utcazene Fesztiválon olyan egymásra találás történt köztünk a zenekarban koncert közben, ami eddig még nem. És ez kifelé is látszott, szerették is az emberek. Az pedig az én személyes sikerem, hogy amíg négy évvel ezelőtt apukám többször megkérdezte, hogy mégis mit szeretnék kezdeni ezekkel az angol szövegekkel, ma már ez a kérdés fel sem merül.
Milyen a kapcsolatotok az NKA Hangfoglaló Program által biztosított mentorotokkal, Gyémánt Bálinttal? Miben tudott a leginkább segíteni nektek?
Nagyon jó a kapcsolatunk Bálinttal, Barninak (Nagy Barnabás, a zenekar másik alapító tagja ? a szerk.) annak idején zenekari vezetője volt a Kőbányai Zenei Stúdióban. Voltak elképzeléseink, hogy mit hogyan szeretnénk csinálni, viszont a gyakorlati dolgokban, a konkrét megvalósításban nagyon sokat segített.
Miért döntöttetek a zenekar bővítése mellett, kikkel jártok most koncertezni?
Ez inkább folyamat volt, nem egy adott pillanatban meghozott döntés. Az első lemezünkön, a Lack of Lightnessen is közreműködtek vendégelőadók, Halmos András három dalban dobolt, Upor András pedig gitározott rajta. A Bad Writingot már úgy írtuk meg, hogy tudtuk, zenekarral szeretnénk felvenni, és ha van rá lehetőség, zenekari felállásban megyünk koncertezni. A bővítésre azért volt szükség, mert szerettük volna, ha úgy szólalnak meg a dalaink, ahogy sejtjük, hogy meg tudnak. A koncertfelállásunk elég rugalmas, leginkább az aktuális helyszín adottságaitól függ. A jelenlegi teljes zenekar a következő tagokból áll: Barta Gyöngyi (cselló), Hegyi Zoli (bőgő), Süli Tomi (dob), Fésűs Ádám (billentyűs hangszerek), Nagy Barnabás (gitár) és én.
Hogyan születnek a dalaitok?
Érzékeljük, leírjuk, elénekeljük.
Az A38 Hajón volt szeptember 14-én a lemezbemutató koncertetek. Hogy sikerült, milyen volt a hangulat?
Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon jól sikerült a lemezbemutatónk. Nem volt vendégelőadó, mi játszottunk majdnem két órán keresztül. A közönségnek is tetszett a zenekaros megszólalást. Úgy érzem, hogy összhangban volt az együttes, és át tudtuk adni a Bad Writing-lemez esszenciáját.
Milyen visszajelzéseket kaptatok a lemezről?
Eddig csak jó kritikákat írtak róla, aminek nagyon örülünk. Egyébként a Bad Writing egy egyszerű rocklemez arról, hogyan szeretünk. Az album CD-n és vinylen is megjelent, ez utóbbin szerepel egy ráadás dal is, amelyet csak így lehet meghallgatni.
Mik a terveitek a jövőre, hol léptek fel legközelebb?
Az itthoni őszi-téli klubkoncertek még kialakulóban vannak. A Kuplungban volt lekötve fellépésünk, de a helyszín sajnos időközben bezárt. Idén októberben még lesz egy kisebb turnénk, Szerbiába, Bosznia-Hercegovinába és Lengyelországba látogatunk el. Ezen kívül Áron András ?Apey? szólóprojektje előtt játszunk majd az Akváriumban január 5-én.
Liska Enikő
Fotó Papaver Cousins
