A lélegző ég alatt – Barabás Zsófi kiállítása

Barabás Zsófi kiállításán a festmények már nem maradnak meg a falon. A jól ismert, organikus formák kilépnek a képekből, szobrokká válnak és a galéria terében labirintusszerű, átjárható erdőt hoznak létre. A lélegző ég alatt egyszerre mutatja meg Barabás Zsófi festészetének színekből, vonalakból és rétegekből építkező világát, valamint azt, hogyan tud ez a világ térben is tovább élni. Sejtszerű formák, kanyargó vonalak, vastag festékrétegek és egymásba kapaszkodó alakzatok jelennek meg a műveken, amelyek hol tájra, hol belső szervekre, hol vízrajzokra emlékeztetnek. A cím Tóth Krisztina egyik verssorából érkezik, és jól kijelöli a kiállítás hangulatát is. Barabás képei és szobrai nem történetet mesélnek, hanem olyan teret hoznak létre, amelyben a formák egymáshoz kapcsolódnak, szétválnak, majd újra összeállnak. A néző pedig közben maga is útvonalakat keres ebben a derűs, mégis sűrű vizuális közegben.