Az áldásos időjárásnak is köszönhető az, hogy a Sziget Fesztivál idén látogatói csúcsot döntött. Hőségriadó ide, porfelhő oda, a népek kitartóan gyűltek. A várt (?) vihar végül szintén egy egész tűrhető időpontban, vasárnap hajnalban érkezett el, de délutánra nyoma sem volt a reggeli ébresztőnek. Egyre többen indultak kifelé, mint befelé, több meggyötört, sokszorosan leégett arc jött szembe, mint vidám, izgatott fesztiválozó. Persze utóbbiak is akadtak: az egyik srác egyenesen New Jersey-ből érkezett ide, lelkesedése pedig a szakadó esőben sem hagyott alább és vidáman indult neki a pesti éjszakának, mikor elváltak útjaink.
A helyzeten sem a Rudimental sokadalma, sem a Limp Bizkit unott előadása sem segített. Nyilván a nap húzónevének utóbbi számított, de hiába: a frontember Fred Durst a csütörtöki Ellie Gouldinghoz hasonlóan mintha legszívesebben menekült volna le a színpadról. Egy olyan koncert esetében, ami elsősorban a nosztalgia miatt számíthat érdeklődésre, ez elég nagy hiba. Persze ettől még a korainak mondható, fél nyolcas kezdésre is megtelt a nagyszínpad előtti tér, de Durstéknek nem sikerült felrázniuk a határozottan megviselt bulizókat.
A záróbuliért felelős Martin Garrix bazári látványosságaival (világító rudak, konfetti és társai) igazi élményt számomra nem adott, a kötelező jellegű tűzijáték véget érésével pedig másodpercre pontosan megkezdődött a vihar ? mondhatni, pont jókor ahhoz, hogy a búcsú ne szentimentális, hanem rohanós legyen. A tavalyi problémák után inkább nem kockáztattam meg az A38 színpadán fellépő Milky Chance koncertjét: a sátor minden, kicsit is nyitott pontján át igyekeztek, kúszva be az emberek az eső elől, de szerencsére baleset nélkül. Úgy általában az egész hét eseménymentes volt, ahogy a nagy botrányok, úgy az igazán kiemelkedő pillanatok is hiányoztak. Baj? Nem feltétlenül, mert a nagybetűs SZIGET élmény még vonz: az, hogy elvonuljak egy másik országba (elvégre köztársaságról beszélünk), ahol mások a szabályok és ahol voltaképpen mindent lehet, amit csak szeretnénk. Ha Pikachunak akarunk öltözni tetőtől talpig negyven fokban, akkor annak sincs akadálya.
Jövőre ugyanekkor, ugyanitt.
Fotó: Mohai Balázs/MTI
