Mi kell a kacagtató komédiához? Alapkarakterek, típusok, félreértések, jó poénok, gyilkos tempó, pontos szerkesztés, néhány csavar, a legnagyobb a végére. Ennyi. Nem kell világmegváltás, mélyen szántó gondolatok, semmiféle üzenet, csak egy: közönség, dőlj hátra, érezd jól magad, kacagj, és két órára felejtsd el a gondjaidat. Ezért ideális évadzáró bemutatónak egy olyan szerző, mint a jól kipróbált Ray Cooney, akinek darabjaival sok színház evezett már a siker habjain.
 |
| Pusztaszeri Kornél |
Hogy messzebbre ne menjünk, a Madách 27 éve játssza a Páratlan párost, aminek 900. előadásától már csak percek választanak el, de 200-nál tart a folytatás, a Páratlan páros 2 is. A társulatnak óriási a rutinja hát nemcsak az angol szerző stílusában, de a műfajban általában, míg Szente Vajk most debütál rendezőként, és mindjárt a nagyszínpadon, mégpedig bravúrosan. Egy vérbő vígjáték rendezésének talán legfontosabb eleme a pontosság, az időzítés makulátlansága. Szente Vajk ebben nem téved. Másodpercre kidolgozott minden mozdulat, mindenki akkor ér oda, amikor kell, minden akkor akad el, csúszik ki, csattan, nyílik, esik, törik, reccsen, zuhan, amikor kell, ami mind fokozza magát a sztorit. Kell még jó ritmusérzék, ez is megvan. Olló, hogy ne maradjon üresjárat. Nem marad. Építkezni tudás, hogy a poénok, a helyzetkomikumok jól elő legyenek készítve, akkor szóljanak nagyot, amikorra ki vannak hegyezve. Szente jól hegyez. Nem árt az ötletesség, a sziporka, a szellem, ő bővében van mindennek. Kell sok segítőtárs: jópofa kosztümök, szellemes díszletek, ez is megvalósul (Kárpáti Enikő, Horesnyi Balázs). Kell biztos kezű színészvezetés, amiben a szabadság is megvan, úgy érezni, ebben sem volt hiba. Nem árt a jó alapanyag, egy szellemes, sok kacskaringós, a véletlenek abszurdig feszítésével játszó darab: Ray Cooney gondoskodott erről, meg egy jó fordító, aki képes átültetni mindezt a mi nyelvünkre, ez Hamvai Kornélt dicséri. És ha mindez együtt van, már semmi más nem hiányzik, csak egy pompás színészi gárda, amely mindezt életre kelti, lelket lehel a sablonos figurákba, bírja szusszal a fergeteges tempót, aggyal a szöveget, energiával a rohanást, száguldást, és humorral megspékeli mindezt.
 |
| Székhelyi József |
Ez a gárda pontossággal és koncentrációval győzi mindezt, az újak pedig úgy illeszkednek bele, mintha mindig ezt csinálták volna. Nincs csalódást keltő alakítás, van egy fokkal halványabb, de ez is csak árnyalatnyi különbség. A show-t mindenképpen Nagy Sándor viszi el. Szerepe - a rejtélyes cím kulcsa az ő figurája, azaz figurái, és ennél többet nem árulok el, ha nem akarok poéngyilkos lenni -, a legtöbb lehetőséget kínálja, és ő ki is aknázza azt. A legtöbb kihívást ez jelenti, mert valami egészen elképesztő rohanást, bujkálást, öltözést, stílusváltást kell véghezvinnie irdatlan tempóban két órán át, amit makulátlanul old meg. Vicces, humoros, meglepő, színes, mindent kifacsar magából és egyben a nézőkből is, főként nevetéstől könnyező szemeket és vörösre tapsolt tenyereket. A műfajnak tökéletesen megfelelő, nagyszerű alakítás az övé, de ragyogóak a többiek is: Tóth Enikő a kövérkés, butácska vénlány szerepében egészen újat mutat, Székhelyi József, aki 17 év után tért vissza a Madách színpadára, a humor kifinomultabb formáját követve teremt szerethetően hóbortos figurát, Szerednyey Béla semmilyen túlzásba nem esve képes megújulni sokadik vígjátéki szerepében, Magyar Attiláról először azt hihetnénk, hogy egy üresen ütődött inast hoz csupán, de ez csak az első lépcső, amire egész csigalépcsőt épít, amin mindig feljebb lép, Oroszlán Szonját örömmel láttam komédiázni, amiben új karakterét mutatja, és nagyszerűen alkalmazkodik a társulat nagyjaihoz.
 |
| Tóth Enikő, Nagy Sándor és Szerednyey Béla |
Balla Eszter egy leheletnyit halványabb a többieknél, de az ő szerepe a legkevésbé alkalmas a villogásra, Pusztaszeri Kornél az előadás végén kap lehetőséget kissé egysíkúbb figurájába csavart hozni, és ezt nagyszerűen használja ki, Sándor Dávid pedig jól él első prózai megszólalásának lehetőségével musical-beli sikerei után.
Erre mondják azt, hogy felhőtlen szórakozás.
