Mikor és miért döntöttek úgy, hogy az 1969 óta létező Szolnoki Képzőművészeti Filmfesztivál mellett elindítják a Nemzetközi Tudományos Filmfesztivált?
A Képzőművészeti Filmfesztivált eredetileg minden évben szerették volna megrendezni Szolnokon, de a rendszerváltásig csak hatot tartottak belőle. Utána pedig félő volt, hogy elhal a kezdeményezés. A TISZApART mozival 1993-ban vettük kézbe a fesztivál ügyét, és pár év után be kellett látnunk, hogy nem lehet évente ugyanolyan színvonalon megrendezni. Közben a kulturális tárca felől is jött olyan jelzés, hogy érdemes lenne egy tudományos tematikájú filmes seregszemlében is gondolkodni, így aztán belevágtunk egy új filmes esemény szervezésébe. Emellett szólt, hogy a szervező csapatot is nehéz lett volna kétévente összerántani. Így 2001-ben megnyitottuk az első Nemzetközi Tudományos Filmfesztivált, és onnantól a páros évek a képzőművészeté, a páratlanok pedig a tudományé a szolnoki TISZApART moziban.
Miben volt más az első tudományos filmfesztivál, mint mondjuk a két évvel ezelőtti?
Az elsőt még júniusban rendeztük, és hatalmas szerencsénk volt, mert pont elkaptuk a Tisza virágzását. Emlékszem, nem győztük a sétahajókat indítani a fesztiválozóknak. Abban az évben komoly filmes vásár is kapcsolódott a fesztiválhoz, legalább húsz standon köttettek az üzletek. Nemcsak tudományos, de mindenféle filmekkel kereskedtek, mint egy piacon. Pár év kellett volna, hogy a vásár megálljon a saját lábán, de egyedül azt már nem tudtuk vállalni.
A kétévente váltakozó tematikájú szemlék esetében se volt mindig egyértelmű a folytatás.
Igen, 2003-2004 körül elkezdődött egy lassú leépülés, amire aztán rátett egy lapáttal a válság. Egyre kevesebb támogatást kaptunk, elmaradoztak a külföldi vendégek, és bizony sokszor felmerült, hogy abbahagyjuk. Ha nincsenek a filmesek, a rendezők, a forgalmazók, a kritikusok, akik folyamatosan bíztattak, hogy ne adjuk fel, mert nagyon fontos a szolnoki filmfesztivál, akkor talán évekkel ezelőtt befejezzük.
Vannak a világban hasonló filmfesztiválok?
Nem sok, hiszen ezek speciális, mégis fontos műfajok. Miközben a játékfilmes seregszemlék, legyenek bárhol a világon, általában hatalmas felhajtással zajlanak, ezeknek más a hangulatuk. Képzőművészeti filmfesztivál csak Szolnokon van a világon, és tudományosból is alig akad. A legnagyobbat Párizsban rendezik, melynek a vetítéseit az Eiffel-toronyban tartják.
Miért fontosak ezek a filmes rendezvények?
A találkozások, a beszélgetések, a kapcsolatok miatt. És ezt nemcsak a rendszeresen vendégül látott, filmezést tanuló egyetemistáktól és főiskolásoktól halljuk vissza, akik egyébként rettenetesen élvezik, hogy ki mindenkivel kerülhetnek személyes kontaktusba, de maguk az alkotók, a forgalmazók, a szakírók is ezt mondják. Akiknek sokat jelent, hogy két film között kicserélhetik a gondolataikat.
Milyen költségvetéssel dolgozik a szolnoki filmfesztivál?
Az mindig attól függ, hogy milyen szponzorokat sikerül megnyernünk, kapunk-e támogatást, írnak-e ki nekünk is szóló pályázatokat. Alig másfél hónappal az esemény előtt se tudom megmondani, hogy a mozi bevételéből mennyit kell majd beleraknunk az idei fesztiválba. A lényeg úgyis az lesz, hogy a tartalmakat készítő alkotók érezzék jól magukat. Nettó 15 millió forintból egyébként már minden elvárásnak megfelelő fesztivált tudnánk rendezni.
Ha inkább viszi a pénzt, mintsem hozza, miért csinálják?
Miért csináljuk a mozit? Mert fontos. Mert erre tettük fel az életünket. Mert azt látjuk, hogy nagyon sokan szeretik, a filmes szakma fontos fórumának tartják, és ha mi nem csinálnánk, ki folytatná? A hétköznapi mozilátogatókat talán kevésbé érinti meg, bár egyre többektől hallom vissza, hogy tudnak az itt zajló fesztiválokról, sőt büszkék arra, hogy ilyesmi van Szolnokon. Én meg arra vagyok nagyon büszke, hogy például az idei Gravitációs témájú pályázatunk egyik díjazottja egy olyan fiatal hölgy, aki a fesztiváljaink hatására kezdett animációval foglalkozni. Ez is benne van, amikor azt mondom, hogy az elmúlt évtizedek alatt presztízse lett a szolnoki filmes eseményeknek.
Miben lesz más a kilencedik filmfesztivál, mint a korábbiak?
Először jelenik meg a versenyben a videóabsztrakt mint műfaj. Ezek olyan, leginkább mobil eszközökkel készített, és online megosztott kisfilmek, amelyek lényegében tudományos publikációknak tekinthetők, hiszen vizuálisan és közérthetően próbálják a szélesebb közönségnek megmutatni, hogy egy-egy tudós vagy kutatócsoport min dolgozik. Kifejezetten érdekes kisfilmek érkeztek. Idén változtattunk a nevezés menetén, ami miatt ugyan nem ezer fölötti a jelentkezők száma, viszont csak olyanok pályáztak, akik ismerik a fesztivált, és kifejezetten itt akarták megmérettetni magukat. Most először csak hölgyekből álló zsűri bírálta el a pályamunkákat, és nagyjából a nevezett filmek 5-10 százalékát láthatja majd a közönség a versenyprogramban és az információs vetítéseken.
Van súlya a szolnoki fesztiválokon kapott elismeréseknek?
Fontos hivatkozási pont lettünk. Életrajzokban, pályázatokban, de egy-egy film bemutatásában is rendszeresen feltűnik, ha az alkotó nevezett hozzánk, vagy a fesztiválon játszottunk egy alkotást. Ha pedig valaki díjat is kap, annak utána könnyebb a következő filmjét elkészíteni.
Az elmúlt évek azt mutatják, hogy a szolnoki filmfesztiválokon nemcsak a versenyzők mezőnye erős, de a kísérőprogramok is rendkívül érdekesek. Idén mire számíthat a fesztiválozó közönség?
Egy ilyen fesztivál nem állna meg kiegészítő események nélkül. Ettől izgalmas, színes a rendezvény, és talán emiatt szokták az egyetemisták azt mondani, hogy itt három-négy nap alatt többet kapnak, mint az intézményükben egy félév alatt. Megtisztelő, hogy Kellermayer Miklós sejtkutató elvállalta a nyitó előadás megtartását. Ugyanígy fontos számunkra, hogy a V4-ek köztelevízióinak fórumát is nálunk rendezik a környezetvédelemről és az ismeretterjesztésről. De lesz fórum a filmszakmai könyvekről, köszöntjük az idén 60 éves Filmvilág folyóiratot, és bár nem készített tudományos filmeket, mégsem kerülhetjük meg, hogy megemlékezzünk a 110 éves született Radványi Gézáról. Persze nem maradnak el a koncertek, a szakmai előadások és beszélgetések, illetve a kiállítás sem, ahol ezúttal Somogyi Márk munkái láthatóak. Azt hiszem, október 12-től négy napon át ismét kiderül majd nálunk, hogy a tudomány, a film és a művészet milyen közel áll egymáshoz, és remélem, a nézők szívéhez is.
