Az étel körül forgott a polgárjogi mozgalom
A North Carolina A&T College négy elsőéves diákja, név szerint Joseph McNeil, Franklin McCain, Ezell Blair Jr. és David Richmond egészen zárásig ültek a greensboro-i kifőzdében. Nem azért, mintha olyan jól érezték volna magukat, csupán a kávéjukra vártak ? hiába, mivel feketék voltak, nem szolgálták ki őket.
Az 1960. február 1-én lezajlott ülősztrájk a polgárjogi küzdelem egyik fordulópontja lett, a négy fiatal akciója lendületet adott a feketék szegregáció elleni küzdelmének, s több ehhez hasonló demonstrációt hívott életre Délen.
Nem először játszott főszerepet az étel (vagy ital), illetve annak hiánya a mozgalomban. A polgárjogi aktivisták általában az atlantai Paschal's étteremben ettek, amely a mozgalom nem hivatalos főhadiszállása volt. A megoldást a kényszer szülte, hiszen a Paschal?s ? amelynek tulajdonosa is afrikai-amerikai volt ? egyike volt azon kevés "fehér-abroszos" étteremnek, ahol a feketék egyáltalán helyet foglalhattak.
Martin Luther King Jr., John Lewis, Andrew Young, Hosea Williams, Ralph David Abernathy és Joseph Lowery a legjobb déli fogások társaságában vitatkozhattak egymással, az étterem pedig ételt és helyet biztosított a vezetők számára, mindezt ingyen. "Néhány, az országot alapjaiban megváltoztató döntést ebben az étteremben hoztak" ? mondta el még 1997-ben a New York Times című amerikai napilapnak a kongresszusi képviselővé előlépett Lewis.
Az aktivisták alabamai központja szintén egy étterem lett: ezt a montgomery-i buszbojkottból ismert egykori éttermi alkalmazott, majd a buszok szegregációs gyakorlata elleni tiltakozása miatt állásától megfosztott Georgia Gilmore alapította Martin Luther King ösztökélésére.
Gilmore-ra komoly szerep hárult a Club from Nowhere-ben is, abban a csoportosulásban, ahol fekete asszonyok árusították portékájukat ? süteményeket, tortákat ?, hogy az így befolyt pénzből benzint és kocsit vásároljanak, segítendő a feketék utaztatását. (A montgomery-i buszbojkottról ide kattintva olvashat.)