Dugonics András 1740-ben született Szeged városában. Szülei gondos és alapos neveltetésben részesítették. Olyannyira kiváló előmenetelt tanúsított iskoláiban, hogy magára vonta a szegedi kegyesrendiek figyelmét is. Iskoláit 1756-ban elvégezve maga is a rendbe lépett. A szerzetesi próbaévek után Nagykárolyban bölcseletet, Nyitrán hittudományt tanult. Miséspappá szentelése után költészetet és szónoklattant tanított Erdélyben, Medgyesen.
Költészettel is foglalkozott, Gyöngyösi István volt a példaképe, akit e korszakban az egyetlen klasszikus magyar költőnek tartottak. Egyetemi tanárként működését 1774-ben Nagyszombaton kezdte meg, és akkor is folytatta, amikor 1777-ben az egyetemet áthelyezték Budára, majd 1788-ban egyetemi rektor lett. Öreg kora és testi gyengesége miatt 1808-ban nyugalomba vonult rokonaihoz Szegedre, ahol tíz évre rá meghalt.
Dugonics életműve leginkább irodalmi szempontok alapján ragadható meg, hiszen hagyatékának túlnyomó részét regények, színművek alkotják. Darabjait sikerrel játszotta az első magyar színtársulat. Főművének a kortársak által nagyra értékelt, ám az utókor által elfeledett Etelka tekinthető, mely 1788-ban jelent meg. Írói pályája kezdetén elbeszélő költeményekkel próbálkozott. Ókori szerzőktől ? Homérosz, Vergilius ? fordított, a kor szokásai szerint igen szabadon. Helyet kaptak e korai munkáiban a Szeged-vidéki népélet képei, melyek a megfigyelés élességével, pontosságával és frissességével tűnnek ki. Prózában is írt ókori témájú műveket, korai művei között említésre méltó A tudákosságnak két könyvei című algebra- és geometriatankönyve, egyike az első magyar nyelvű munkáknak e tudományágban.
Az irodalmi sikert első regénye, az Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony hozta meg számára. A kor irodalmának úgyszólván minden sajátossága és írói módszere fellelhető Dugonics művében. Dominálnak benne a leíró részek, melyek a honfoglalás kori magyarság szokásaival, életmódjával, magánéletével foglalkoznak. Az Etelka olyan magyarságképet állít olvasói elé, amelynek alapja a nyelvi, kulturális közösség. Az érzelmes hősök, akik szenvednek a sors kényétől a szentimentális irodalom kedvelőinek nyerték meg tetszését, a szülői akarat előtt meghajló engedelmesség és a tiszta erkölcs magasztalása is rokonszenvre talált a közvéleményben. Emellett több szál kapcsolja a regényt a felvilágosodott szemléletű irodalomhoz is. A történetiség teljes alárendelése a kor problémáinak, a jelen visszavetítése a régmúltba a felvilágosodás írásaiban gyakori sajátosság. A mű szemléletét mégis főként a nemesi felfogás alakítja, ennek jegyében ábrázolta nemzetének múltját és saját korának problémáit. Dugonics az 1790-es években főként drámákat írt, négy drámája Jeles történetek gyűjtőcímmel jelent meg Pesten 1794-ben.
Forrás: Wikipédia/mek.oszk.hu
Fotók: edit.elte.hu/Wikipédia
