A szakértők szerint az Apollónt jellegzetes mosolyával ábrázoló szobor az etruszk művészet kiemelkedő alkotása. Az egykori alkotó szemmel láthatólag sokat merített a görög formákból, ám a szobron tisztán megfigyelhetők az etruszk művészet jellegzetességei.
 |
A restaurálás alatt kémiai tesztekkel igyekztek megállapítani a szoborhoz használt agyag pontos származási helyét és azt, hogy az alkotók milyen színezékkel díszítették a színpompás szobrot. A szoborra rakódott évszázados por és ragacs eltávolítása után az alkotás ma ismét eredeti szépségében látható.
A mosolygó Apollónt egy Latonia- és egy Héraklész-szobor társaságában 30 darabban tárták fel 1916-ban, de a jelentősebb leletek közé tartozott egy Merkúr-fej is. Apollón feje csak 1944-ben került elő. A másik két alkotásnál jóval több pótlásra és restaurálásra volt szükség.
A szobrok a veioi Minerva-szentély oszlopait díszítették Portonaccióban. Apollón és Héraklész együttes ábrázolása a hős egyik feladatára utal, melyben Eurüsztheusz kívánságára élve el kellett hoznia Mükénébe az Artemisznek szentelt kerüneiai aranyagancsú szarvast. Mikor Héraklész megsebezte az állatot, Artemisz és öccse, Apollón felelősségre vonták a hőst, de végül megbocsátottak neki és útjára engedték.
Az etruszk civilizáció Észak-Itáliában virágzott az i. e. 8. és 4. század között. Ők uralkodtak Rómában is, mielőtt a latinok elüldözték királyaikat, és végső katonai vereséget mértek rájuk, majd elfoglalták területeiket. Apollón a fény görög istene volt, a tizenkét főisten egyike, akit az etruszkok is tiszteletben tartottak. A terrakotta szobrot valószínűleg az etruszk uralkodó, Vulca készíttette. A szobor iránti érdeklődést növelheti, hogy nemrég az UNESCO még két etruszk ásatási helyszínt, a Rómától északra található Tarquiniit és Cerveterit vett fel világörökségi listájára.
