Kultpol

Az év régészeti felfedezései

Archív 2012. január 2.
A tavalyi év (és tárgyát tekintve egyben az idei évé is) talán legnagyobb szenzációja a 2012-es maja apokalipszisről szóló második írásos forrás azonosítása volt. A felfedezés érdekessége, hogy ezt az a mexikói intézet jelentette be, amely igen szkeptikus az ügyben, s amely a világvégéről szóló tévhitek elterjedését a nyugati világ számlájára írja. A legtöbb szakértő eddig a mexikói-öböli Tortuguero-nél talált kőre alapozta azt az állítását, miszerint a maják 2012-re jósolták a világ végének bekövetkeztét. A Nemzeti Történeti és Antropológiai Intézet bejelentése szerint azonban létezik még egy utalás a vészjósló időpontra, nevezetesen Comalcalco romjainál. Szintén a titokzatos közép-amerikai civilizációhoz kapcsolódó hír, hogy idén megtalálták az egyik maja uralkodónő végső nyughelyét Guatemalában.
 
Moammer Kadhafi bukása megnyitotta az utat a régészeknek, hogy végre felfedezzék Líbia sokáig megtagadott preiszlám örökségét. Így történhetett meg, hogy miután visszatérhettek a már felszabadult ország területére, brit kutatók műhold- és légi felvételek segítségével több mint száz megerősített mezőgazdasági telepet, falvakat és városokat azonosítottak. A területen kastélyszerű épületeket is találtak, jórészt az i.sz. első öt évszázadból. Az elveszett városokat a külvilág számára jórészt ismeretlen, de a civilizációs fokát tekintve akkoriban fejlettnek számító Garamantész-kultúra építette.

A forradalom Egyiptomon is végigsöpört, amely ugyan a szakmát sem kímélte, de a főrégész menesztésén túl bőven volt alkalmunk szenzációs felfedezésekről beszámolni. A Nofertiti-büszt visszaszerzése érdekében indított diplomáciai pergőtűz egyelőre hatástalan maradt, de idén például folytatódott az egyiptomi kikötőváros feltárása, Alexandriában megtalálták Egyiptom első római kori bazilikáját, ősi kopt várost fedeztek fel az ország dél-nyugati részén, egy sziklarajzon azonosították Egyiptom első ismert fáraóját, műholdfelvételeken pedig 17, elveszettnek hitt piramist. Biztató a jövőre nézve, hogy továbbra is gőzerővel folyik a Dzsedi-projekt, amely Kheopsz piramisának titokzatos alagútjait készül feltárni.

Nyugati szomszédunknál egyértelműen a római gladiátoriskola maradványának megtalálása vitte el az idei évben a pálmát: a Carnuntum római kori település közelében azonosított épület felfedezői szerint ez méretében és összetettségében csak az eddig ismert legnagyobbhoz, a római Colosseum melletti gladiátoriskolához mérhető. Idén nyáron Romániában is robbant a bomba, igaz, az ott talált "előpiramis" létezésének teóriáját sokan kétségbe vonták.

A hazai régésztársadalom számára is tartogatott érdekességeket 2011: november végén érkezett a hír, hogy egy kora bronz- és egy késő népvándorlás kori település maradványait tárták fel a régészek Újfehértó déli határában. A szakemberek állatcsontot és a korszakra jellemző, kézzel formált házi kerámiák töredékeit találták a területen. Augusztusban kilenc, részben kifosztott szarmata sírra bukkantak Debrecenben örökségvédelmi munkálatok során, míg Jásdon Árpád-kori temető került elő, de magyarok tárták fel a kambodzsai khmer birodalom egykori fővárosát, valamint a thébai nekropoliszt is.

Sajnos szinte minden hétre jutott egy-egy rossz hír az egyre kilátástalanabbnak tűnő, omló-rogyadozó, a világörökség részének nyilvánított Pompeji helyzetéről, a heves esőzések miatt víz alá került az egyik thaiföldi romváros, Afganisztánban pedig a kínai bányászok fenyegetik az ősi civilizáció buddhista emlékeit, de bíztató fejleményekről számolhattunk be a maja civilizáció bölcsőjének és a perui Nazca-vonalak megóvása kapcsán. Idén ráadásul végre közelebb kerülhettünk a kerekasztal-legenda megfejtéséhez, tisztult a kép Stonehenge kapcsán (itt és itt), kiderült, hogy Ötzit valóban megölték, de 2011 tavaszán találták meg az első homoszexuális barlanglakót, Nagy-Britanniában felfedeztek egy 2500 éves agyvelőt, s mindannyiunk nagy örömére egy szerelmespár is előkerült Olaszországból.