Kucses Éva néven született Szegeden 1926. április 23-án. Gyerekkorát nagyapja könyvesboltjában töltötte, ahol gyakori vendég volt Móra Ferenc is. 1944-től a szegedi egyetemen hallgatott filozófiát, néprajzot, magyar és német irodalmat, majd 1948-tól Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szociológiát, filozófiát és pszichológiát tanult. Első munkahelye a Vallás és Közoktatásügyi (1951-től Közoktatásügyi) Minisztérium volt, ahol a tankönyvosztályon lett főelőadó. 1953-tól a Móra Könyvkiadó szerkesztője, 1964–1987 között főszerkesztője, 1981–1982-ben a Minerva Kiadó szerkesztője is volt. 1987-ben nyugalomba vonult, de továbbra is a kiadóban dolgozott, igazgatósági tag is volt; a Móra Kiadó elnök-vezérigazgatója 2008-tól az írónő fia, Janikovszky János. A minisztériumban és a kiadónál, még a legnehezebb időszakban is mindig az emberség, a kiállás jellemezte, sok üldözött és tiltólistára került írótársának segített.
1978 és 1995 között a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) megbízott elnöke, a nemzetközi Andersen-bizottság tagja, az UNICEF Magyar Bizottságának elnökségi tagja, 1991-től a hátrányos helyzetű gyermekek továbbtanulását segítő Staféta Alapítvány kuratóriumának elnöke, 1996-tól az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának elnöke volt. Janikovszky Éva hosszú betegség után, 2003. július 14-én halt meg Budapesten.
Első könyve, a Csip-Csup 1957-ben jelent meg, a címlapon még Kispál Évaként szerepelt. A magyar irodalomban védjeggyé vált – férje után felvett – Janikovszky Éva néven a Szalmaláng című regényt publikálta először, 1960-ban. Azután még 32 könyvet írt, művei 35 idegen nyelven, 40 kiadásban jelentek meg. Írásait korhatár nélkül szeretik, összetéveszthetetlen, ahogy a felnőttek és gyerekek világát, vitáikat, ütközéseiket és egymásra találásukat remek humorral és mélységes emberséggel ábrázolja – saját műfajt teremtett, valamiféle gyermekmonológot.
Janikovszky Éva szövegei elválaszthatatlanok Réber László rajzaitól, ők ketten tökéletes alkotópárost alkottak. Ő kevés szóval írt, Réber egyetlen vonallal rajzolt, egymással tökéletes harmóniában ironizálnak mindennapi dolgainkon.
Legismertebb művei közül néhány: Te is tudod?, Ha én felnőtt volnék, Akár hiszed, akár nem, Felelj szépen, ha kérdeznek, Velem mindig történik valami, Kire ütött ez a gyerek?, Már óvodás vagyok, A lemez két oldala, Örülj, hogy fiú, Örülj, hogy lány, Felnőtteknek írtam, Mosolyogni tessék, Ájlávjú, De szép az élet, Ráadás. Több könyvéből rajzfilm készült, sugározták gyermekeknek szóló tévéjátékát, írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban.
Az írónő, akiről pályatársa, Szabó Magda Abigél című regényében Horn Micit mintázta, számos kitüntetés (József Attila-díj, a Gyermekekért díj, a francia, a német „az év legjobb ifjúsági könyve”) birtokosa, a Mosolyrend Lovagja, a Greve-díj és a Budapestért díj tulajdonosa volt. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét, 2001-ben a Móra Ferencről elnevezett új irodalmi díjat. Több évtizedes írói munkásságáért 2003-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, ezt a díjat már nagybetegen vette át. Ő maga élete legnagyobb elismerésének azt nevezte, amikor egy kislány megkérdezte tőle: „Éva néni, hogy tetszett arra rájönni, hogy a gyerekek csak kicsik, de nem buták?”.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár idén tizennyolcadik alkalommal hirdette meg a Janikovszky Éva meseíró pályázatot, amely az írónő emléke előtt tiszteleg, de célja a gyermekek alkotótevékenységének ösztönzése, készségeik fejlesztése is. Janikovszky Éva emlékét alapítvány gondozza, nevét díj is viseli, amelyet a felnőtt és a felnövekvő nemzedék együttélésének humánus, életszerű helyzeteit bemutató művészeti alkotásért ítélnek oda. Szegedi szülőházán és budapesti lakóháza falán emléktáblát helyeztek el, nevét viseli egy X. kerületi két tannyelvű iskola. 2019-ben a Kazinczy utca, a Dob utca és a Nagy Diófa utca által határolt területen közpark nyílt, amelyet Erzsébetváros díszpolgáráról, Janikovszky Éváról nevezett el.
„Janikovszky Éva: Naplóm 1938–1944 az írónő gyermekkori feljegyzéseit gyűjti egybe. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt. Ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették.”
A 2020-ban megjelent naplóról ebben a cikkünkben írtunk.
Janikovszky Éva író 1985. március 22-én. Fotó: Tóth István Csaba / MTI
