Megállhat a fővárosi vízfej növekedése
Pécs nyerte el a megtisztelő - s jelképes brüsszeli pénzzel is járó - Európa kulturális fővárosa címet 2010-re. Úgy tűnik, a baranya megyei székhelynek van néhány ambíciózus terve az elkövetkezendő négy esztendőre Magyarország Budapest-központúságának enyhítésére, a kulturális decentralizáció megvalósítására. Hajrá Pécs!
Pert nyertek a régi pesti zsidónegyed védelmezői Az év egyik legjobb híre, hogy van sikeres civil örökségvédelem: 2005. decemberében a Pesti Központi Kerületi Bíróság elsőfokú ítéletében az Óvás Egyesületnek adott igazat, kimondva, hogy Erzsébetváros önkormányzata köteles nyilvánosságra hozni a 19. század folyamán kialakult régi zsidónegyed egyedi városképét veszélyeztető épületbontásait és a felszabaduló területek beépítésére vonatkozó információkat. Éljen az Óvás!
56 emlékezete lassan kikerülhetne a politika érdeklődéséből 2005 egyik nagyszerű fejleménye lehetne, hogy fiatal tervezőcsoport nyerte meg az 1956-os forradalom központi emlékművének pályázatát. Az I-Ypszilon Csoport által készített vas- és acéloszlop installáció megvalósítására 600 millió forintot különített el a kormány. Az egykori Sztálin-szobor helyén felépülő mű eredetisége azonban módfelett vitatható: a 2006 változó 1,5-9 méter magasságú, 23-szor 23 centiméter keresztmetszetű vasoszlop a 2005 májusában Peter Eisemann amerikai építész tervei alapján készült berlini holokauszt-emlékműre hajaz.
Szerencsére újabb esélyt jelenthet 56 emlékezetének méltó ápolására és a generációk közötti összefogásra az a középiskolás csapatoknak szóló, 2006. március 1-ig tartó "Nagyszüleink ötvenhatja" című pályázat, amelynek témája a családi kollektív emlékezet, a családi legendák, vagy a fiatalokat is védő hallgatás, s mindezek hatása az unokákra. A zsűriben Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin, Mészáros Márta, Rainer M. János, Gyurkovics Tibor, Bozóki András, Márta István, Galkó Balázs. A pályázat honlapja a www.attila100.hu címen érhető el.
Reméljük, hogy egy 1956 világpolitikai jelentőségéhez méltó nemzetközi tudományos konferenciát is sikerül még valakinek összehozni 2006 októberéig!
Ausztria nem engedi szabadon a holokauszttagadó David Irving 67 esztendős brit történészt, akit november 11-én vettek őrizetbe Stájeroszágban egy 16 évvel ezelőtti osztrák elfogatóparancs alapján. Az auschwitzi gázkamrák létezését nyilvánosan kétségbe vonó történészt már 1984-ben is őrizetbe vették Ausztriában, de kiadták Németországnak, ahol szabadlábra helyezték. A bécsi ügyészség vádirata szerint Irving egytől tíz évig terjedő szabadságvesztés fenyegeti.
A román hatóságok is hosszú időn át vitatták, hogy Romániában volt-e holokauszt. Legutóbb azonban Traian Basescu román köztársasági elnök beismerte, hogy Romániában a második világháború idején zsidóüldözések zajlottak, és a legélesebben elítélte a zsidók deportálását, amely 1941. október 9-én kezdődött el. Románia a második világháború alatt, 1941 és 1944 között a hitleri Németország szövetségese volt és területén német csapatok állomásoztak; a polgári és katonai hatóságai 280-380 ezer romániai és ukrajnai zsidó haláláért felelősek.
Legutóbb a holland országos vasúttársaság vezérigazgatója is bocsánatot kért a deportálásokért és elismerte, hogy cége együttműködött a náci megszállókkal 107 ezer holland zsidó németországi és lengyelországi koncentrációs táborokba szállításában.
Fontos lenne, hogy Magyarországon is meginduljon egy határozottabb nézőpontváltás a holokauszt emlékezetében, és az elkövetők oldaláról a túlélők és átélők tapasztalatára jutna némivel nagyobb figyelem.
Japán állami vezetők 2005-ben is többször elismerték a múlt század első felében elkövetett bűnöket, illetve a második világháború miatti felelősségüket, de a Japán és ázsiai szomszédjai közötti viszony még mindig meglehetősen feszültnek látszik.
A háborús és polgárháborús traumák Magyarország és Németország huszadik századi történelmét is beárnyékolják. Emiatt is fontos, hogy 2005-ben Bipolar néven német-magyar együttműködés indult az emlékezés kultúráját fejlesztő kulturális és civiltársadalmi projektek megvalósítására.
Lengyelországban egyre gyakrabban a nyilvánosság fórumain is fellépnek a Németországgal való megbékélés és megértés szükségességét hangsúlyozó különböző érintettek.
A Németország és Nagy-Britannia közötti megbékélés egyik jelképeként idén felszentelték az újjáépített drezdai Frauenkirche barokk stílusú evangélikus templomát, amelyet angolszász szövetségesek bombázták le 1945 februárjában.
Lengyelország, Magyarország, Németország és Szlovákia részvételével pedig idén Varsóban létrehozták az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózat elnevezésű alapítványt, amelynek célja a XX. század európai történelmének feldolgozását szolgáló programok összehangolása.
Felejteni nem szabad, ám megbocsátani tudni kell. Ön szerint mi volt 2005 legfontosabb híre? Itt írja meg nekünk!
