Kultikus bukások és zajos sikerek – negyedszázad a hazai televíziós sorozatok kulisszái mögött

A magyar Mátrix megbukott

Kerek huszonöt éve annak, hogy a magyar televíziózás története kitermelte egyik leglátványosabb bukását: az Első generációt. Az RTL Klub képernyőjén debütáló, mindössze 10 epizódosra tervezett produkciót az alkotói ambíció a hazai akció-noir megkerülhetetlen mérföldkövének szánta, a nézői és csatornareflexek azonban gyorsabban küldték a padlóra, mint egy pofon: az RTL néhány adás után diszkréten és gyorsan takarította el a műsorrendből. A stáb láthatóan túl sokat nézte a Wachowski testvérek korszakos, zöldes tónusú kibergiccsét, és megpróbálta a Mátrix vizuális kódjait átültetni a kétezres évek eleji magyar rögvalóságba. A bőrkabátos, napszemüveges pózolás mögött azonban hamar kibukott a koncepciótlanság, ráadásnak a professzionális színészgárda mellé behajigált amatőr modellek jelenléte nem esztétikai pluszt, hanem mély, szekunder szégyenérzetet generált a képernyők előtt.

Amerikai humor magyar köntösben

Két évtizede annak, hogy a TV2-n elstartolt az Egy rém rendes család Budapesten, ami a mai napig a honi szitkomkísérletek legdrágább és legfájdalmasabb kudarca. Pedig a papírforma működhetett volna: az amerikai tévétörténelem egyik ikonikus licencét vásárolták meg, a 2006-os premier köré épített gigantikus marketingkampány pedig azt sugallta, hogy megérkezett a magyar Al Bundy. A végeredmény? Egyetlen, vért izzadva lehozott 26 részes évad. A nézők olyan szintű elutasítással reagáltak a magyarított Bundy-klónokra, hogy a TV2 programigazgatósága kénytelen volt pánikgombot nyomni, így mindössze három hét után a kiemelt, este kilencórás főműsoridőből száműzték a produkciót a késő esti, 22:35-ös sávba. A totális és azonnali kaszát kizárólag a kőkemény, tengerentúli szerződés akadályozta meg, amely kötelezte a csatornát a már legyártott részek sugárzására. A projekt bukásának diagnózisa egyszerű: a Chicago külvárosára fazonírozott, cinikus amerikai karakterarchetípusokat képtelenség volt organikusan beoltani a panel- és családi házas magyar valóságba.

Akció és újratervezés a köztévén

Amikor a 2011 és 2014 között futó Hacktion betört az M1 képernyőjére, a hazai sorozatgyártás végre megpróbált felkapaszkodni a modern, nyugati zsánertelevíziózás vonatára. A széria végül tisztes kort, 6 évadot és 90 epizódot élt meg, ám a produkció belső narratívája élesen kettévágja a történetét. Az első két szezon még egy ambiciózus, paranoia-thriller alapvetésre épült, ám 2012 őszén a kreatív stáb kénytelen volt behúzni a kéziféket. Jött a Hacktion: Újratöltve. Ezzel a radikális váltással a készítők kukázták a nehezen követhető, szövevényes háttér-összeesküvéseket, visszanyúlva a biztonsági játékot jelentő, epizodikus, heti bűntényes krimiformulához. A műfaji finomhangolás (vagy inkább leegyszerűsítés) a színészgárda szinte teljes lecserélésével is járt.

A Hacktion öröksége emiatt a mai napig kettős. A korai, cyberkonspirációs éra ugyan elvérzett a nézettségi versenyben, de sikerült felépítenie egy szűk, ám szinte vallásos fanatizmussal működő rajongói bázist. Az Újratöltve-korszak viszont elhozta a vágyott nézőszám-stabilizációt. A sorozat végül – a hazai tévés piac szűkös büdzséit és strukturális korlátait figyelembe véve – egy tisztességesen összerakott, megbízhatóan teljesítő, korrekt iparosmunkaként köszönt el a közönségtől.

A prémium úttörője, a Társas játék

A hazai televíziózás szintlépését egyértelműen a Társas játék hozta el, amely az HBO legelső saját gyártású, folytatásos magyar fikciós szériájaként vonult be a tévétörténelembe. A produkció két évadon és 26 epizódon keresztül, egészen 2013-ig szegezte a nézőket a képernyők elé.

A siker mögött egy importált recept állt: a sorozat az izraeli When Shall We Kiss? című formátum hivatalos adaptációjaként született meg. A magyar írószobát az első szezonban Divinyi Réka vezette, míg a stafétát a második felvonásra Vészits Andrea vette át.

A kulisszák mögötti fejlesztési fázis azonban finoman szólva sem volt sétagalopp. A prémiumcsatorna kőkemény professzionalizmusa és az amerikai anyavállalat kíméletlen elvárásai alaposan megizzasztották a stábot: a forgatókönyveket nemritkán több mint tíz alkalommal íratták teljesen újra a készítőkkel. Ráadásul az alapanyaghoz is hozzá kellett nyúlni. Divinyi Réka ugyanis túlságosan sziruposnak, nyálasnak találta az eredeti izraeli verziót, így a magyar változatot alaposan megküldték humorral.

Az HBO mindehhez teljes kreatív szabadságot adott a hazai csapatnak, így az izraeli jogtulajdonosoknak semmilyen beleszólásuk nem volt a formálásba. A maximalizmus végül kifizetődött: a hivatalos premieren maga az izraeli formátum szülőatyja is elismerte, hogy a magyar verzió köröket ver az eredetire. A Társas játék ezzel igazi úttörővé vált, és egyértelműen kitaposta az utat az olyan későbbi, monumentális HBO-sikerek előtt, mint a Terápia, az Aranyélet vagy A besúgó.

Intrikák a színfalak mögött

Kerek tíz éve már annak is, hogy a hazai tévés piacon valaki végre komolyabban bele merte ütni az orrát a művészvilág belső köreibe. A Csak színház és más semmi afféle igazi, békebeli magyar dramedyként vonult be a köztudatba. A széria a Duna Televízió képernyőjén pörgött le 2016 és 2019 között, a maga 4 évadával és 26 epizódjával. Nem spóroltak a puskaporral, a készítők gátlástalanul berángatták a nézőt a bársonyfüggöny mögé, hogy mindazt bemutassák, amit a színháziak legszívesebben eltitkolnának: az öltözői fúrásokat, a mérgező féltékenységet, a gázsi- és szerepvitákat, meg persze a mindent felemésztő szakmai irigységet. A sorozat mögött álló agytrösztöt – a Divinyi Réka, Goda Krisztina és Kormos Anett alkotta triót – ráadásul cseppet sem kellett félteni, ha patikamérlegen kimért, tűpontos dialógusokról volt szó.

Divinyi Réka, a széria vezető írója így mesélt az alapkoncepció megszületéséről: „Kitaláltam, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy olyan sorozatot, ami egy színházi próbafolyamatot mutat be az olvasópróbától kezdve egészen a premierig. Ez egy hatrészes mini széria, és a színházi próbafolyamat is általában hat hétig tart, ez pedig lehetőséget ad arra, hogy egyhetes időugrásokkal be tudjuk mutatni az olvasópróbából, a rendelkezőpróbából, a jelmezes próbából, a díszletes próbából, a főpróbából és a premierből álló színházi munkafolyamatot.”

A végeredményt pedig – a hazai tévés felhozatalra oly jellemző fanyalgást zárójelbe téve – a nézők és a kritikusok is zabálták, az első két etap kifejezetten nagyot ment. Ha felnézünk a Snitt.hu-ra, a mai napig egy bivalyerős, 84 százalékos értékelés virít a sorozat neve mellett, és a Port.hu népe is ritka nagy egyetértésben lájkolta a produkciót.

Közbeszólt a történelem

Kerek öt esztendeje már, hogy az RTL képernyőjén hódítani kezdett az elmúlt évek legmeghatározóbb, ugyanakkor leginkább megosztó hazai televíziós nagyüzeme, a Keresztanyu. Hámori Barbara showrunner – a korábbi aranytojást tojó tyúk, a Drága örökösök után – nem bízta a véletlenre a receptet: olyan 4 évadot és 305 epizódot számláló vígjáték-akció hibridet kalapáltak össze, ami 2021 januárja és 2022 novembere között szinte kirobbanthatatlanul uralta a hétköznapi fő sávot.

A széria nem a spanyolviaszt találta fel, hanem a bevált importot: a 2018-as horvát Na granici (A határon) licencét ültette át a kitalált, ukrán–magyar határ menti porfészekbe, Makkosszállásra. A sztori motorja a Molnár Piroska által zseniálisan hozott Róza mama, a helyi csempészmaffia matrónája.

A produkció ráadásul zseniálisan forgatta újra a saját erőforrásait. Ahogy a horvátoknál is egymás közvetlen utódai voltak a formátumok, úgy nálunk is a Drága örökösök szellemi örökségéből (és infrastruktúrájából) gazdálkodtak: az ökörapáti díszletfalut minimális ráncfelvarrással makkosszállási kulisszává fazonírozták, a stáb és a színészgárda krémje pedig szinte egy az egyben átigazolt. Molnár Piroska mellett Lengyel Ferenc, Németh Kristóf, Ullmann Mónika, Sajgál Erika és a többiek hozták a kötelező, rutinból is működő karaktereket.

A fikciós csempészromantikába azonban 2022 februárjában kőkeményen bezörgetett a valós történelem. Az orosz–ukrán háború kitörésekor a készítők hirtelen egy forgatókönyvírói rémálom közepén találták magukat. Mivel a cselekmény fizikai helyszíne és poénjainak jelentős része közvetlenül az ukrán–magyar határsávra, valamint orosz és ukrán karakterek karikaturisztikus dinamikájára épült, a fegyveres konfliktus árnyékában ezek a jelenetek azonnal vállalhatatlanná váltak. A háborús valóság így rohamtempójú forgatókönyv-átírásra és kényszerű pályakorrekcióra kényszerítette Makkosszállás lakóit, végleg bebizonyítva, hogy a napi sorozatok világában a valóság néha a legbizarrabb dramaturgiai csavarnál is nagyobbat üt.

Címlapfotó: Ember Márk és Mikecz Estilla színészek a Csak színház és más semmi című filmsorozat negyedik évadának forgatásán az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban 2018. augusztus 16-án. Fotó: MTI/Bruzák Noémi