Kordos László elmondta, hogy az idei szezonban 25 újabb emberszabású majomlelet került elő. A 38 éve tartó rudabányai ásatások során a mostani leletekkel együtt kétszázötvennél több emberszabású maradványt, köztük öt koponyát tártak fel. A leletek körülbelül 21 Anapithecus-egyedtől, valamint 7-8 Rudapithecus-egyedtől származnak. Kordos László megjegyezte, ez látszólag nem sok, ám ha összevetjük, hogy az azonos korból származó más európai lelőhelyekről csupán néhány töredék kerül elő, akkor kiderül, hogy Rudabánya a leggazdagabb és legjobban tanulmányozott lelőhely a kontinensen.
David Begun ismertetése szerint két idei leletnek van rendkívüli jelentősége. Az emberré válás szempontjából lényeges új lelet a Rudapithecus kéztőcsontjainak az előkerülése. A kéztőt a csuklónál hét csontocska alkotja, ezek közül kettő, amelyek a hüvelykujj felé vezetnek, össze van forrva. Így van ez az embernél, a csimpánznál és a gorillánál, szemben az ázsiai orangutánnal és más majmokkal, amelyeknél nincs. Ez az összeforrt csont biztosítja a csukló stabilitását, ami fontos a gorillák és a csimpánzok esetében, amelyek a felső végtagjaikra támaszkodva járnak. A lelet megerősíti azt az elgondolást, hogy az ember, gorilla és a csimpánz közös őse Afrikában alakult ki, majd Európában élt, évmilliókkal később pedig visszatért a fekete kontinensre, s ott zajlott le ténylegesen az emberré válás folyamata, s ott alakult ki a csimpánz és a gorilla felé vezető fejlődési vonal.
"16-16,5 millió évvel ezelőtt földnyelv kötötte össze Afrikát Eurázsiával. Ezen érkezett az ember, a gorilla és a csimpánz közös őse Európába, egyebek között a Kárpát-medencébe, amelyet trópusi, szubtrópusi erdők borították. A rudabányai leletek 10 millió évesek, ám a 7-8 millió évvel ezelőtti üledékrétegekben már nem fedezhető fel nyomuk Európában" - fogalmazott David Begun. Elmondta: két elmélet létezik, az egyik szerint ezek az emberszabású majmok kihaltak, a másik elmélet szerint viszont visszatértek Afrikába. Ezt a visszatérést globális klímaváltozás okozta, amelynek következtében a trópusi erdők az Egyenlítő környékére húzódtak vissza, az adott ökoszisztémát követték az emberszabású majmok is. Ez az összeforrt csont evolúciós jelentősége, amely újabb bizonyítékot szolgáltat a második elmélet alátámasztására.
Az idei ásatási szezon másik rendkívüli felfedezése az Anapithecus alsó állkapcsának előkerülése, ugyanis tavaly találtak egy felső állkapcsot. A tudósok meggyőződése szerint ugyanattól az egyedtől, egy hímtől származhatnak, így rekonstruálhatóvá válik az Anapithecus arca. David Begun kitért arra, hogy a lelet egy másik meglepetéssel is szolgált, korábban ugyanis csupán az Anapithecus fogai kerültek elő, amelyek kisebbek, mint a Rudapithecus fogai. Ennek alapján a paleontológusok úgy vélték, hogy az Anapithecus testmérete is kisebb volt. A koponyamaradványok alapján azonban úgy tűnik, hogy nagyjából azonos méretűek voltak. "Teljesen szokatlan, hogy egy helyen és egy időben két nagyjából azonos testtömegű, azonos táplálékot, puha gyümölcsöket fogyasztó emberszabású majom éljen" - magyarázta a kanadai paleontológus.
Kordos László a további tervekkel kapcsolatban elmondta, hogy Rudabánya közelében van Alsótelekes község, amelynek határában egy gipszbánya található. "Ennek a tetejét ugyanolyan korú és típusú üledékek, meddő rétegek fedik be, mint amilyenekben Rudabányán végezzük az ásatásokat. Tizenöt évvel ezelőtt már végeztem ott ásatásokat, amelyekből kiderült, hogy gyakorlatilag ugyanolyan gerinces maradványok kerülnek elő, mint Rudabányán. Ez egy perspektivikus terület, jövőre esetleg probaásatásokat végzünk, s ha azok sikeresnek bizonyulnak, ott tudjuk folytatni" - hangsúlyozta Kordos László.
