Excentrikus író a szerelem szigetén
Malaparte, eredeti nevén Kurt Suckert (1898-1957), A bőr és a Kaputt szerzője, akit barátai "ősitáliainak", ellenségei pedig "dandynek" és "hivatásos bajkeverőnek" neveztek, a római császárok krónikásának, Suetoniusnak nyomdokain járva építtette fel villáját a szigetnek azon a nehezen megközelíthető partszakaszán, ahol annak idején Tiberius palotája, a Villa Jovis állott.
Az író akkor szeretett bele a szigetbe, amikor 1936-ban meglátogatta barátját, Axel Munthe svéd orvos-írót, aki a szigeten telepedett le az önéletrajzi regényében is megírt Villa San Michelében. Ekkor támadt Malaparténak az az ötlete, hogy olyan háza legyen Caprin, amely "olyan, mint ő". Ez is lett a neve: "Casa come me" (A ház, mint én). A különleges tervvel a kor egyik legnevesebb olasz építészét, Adalberto Liberát bízta meg (ő volt az alkotója többek között a római EUR-negyed kongresszusi palotájának), de ő maga készítette el a tervrajzokat, hogy megvalósíthassa álmát: egyetlen, megismételhetetlen, szabad építménybe egyesítse az absztrakciót és az érzékiséget. A paralellepipedon alakzatú, vérvörös falú épület tetejét egy lépcsős piramisra emlékeztető oldal töri meg, és formáival, színével egyaránt beleillik a sziklafal fehérségébe és Salernói-öböl különleges tengerkékjébe.
Malaparte, aki pályafutása során mindenkit magára haragított: fasisztákat, kommunistákat és katolikusokat egyaránt, nem tagadta meg önmagát akkor sem, amikor nem sokkal halála előtt a Mao Ce-tung vezette Kínai Népköztársaságra hagyta villáját. A Pekingben tudósítóként eltöltött évekért hálából jutott erre a döntésre. Családja azonban megtámadta a végrendeletet. A ház végül üresen maradt, de 1963-ban bevonult a filmtörténetbe, mert itt forgatta Jean-Luc Godard A megvetés című filmjét Alberto Moravia regénye nyomán. A filmben Brigitte Bardot, Michel Piccoli és Jack Palance mellett a legendás német filmrendező, Fritz Lang szerepelt, önmagát alakítva, az a Lang, akinek pályája legalább annyira ellentmondásos volt, mint Malapartéé.
A villát végül az 1980-as években renoválták, a Ronchi építészeti alapítvány vette gondozásába. Malaparte életművének e része azonban zárva marad a nagyközönség előtt - írta az El País című spanyol napilap.