Az elmúlt három hónapban 752 jelentkezés érkezett a Déryné Program által meghirdetett felhívásra. A kilencfős szakmai bizottság – Vidnyánszky Attila, Oberfrank Pál, Kulcsár Edit, Nagy Gábor, Kis Domonkos Márk, Balogh Tibor, Szente Béla, Szedlacsek Emília, Szigetvári József – kiválasztotta az egyes alprogramokba bekerült produkciókat, alkotókat. Elkezdődött az utaztatások szervezése, elkészült a Déryné Online projekt. Megalakult a saját társulat, és jelenleg az első bemutató próbafolyamatai zajlanak – összegezte Vidnyánszky Attila.
A Nemzeti Színház főigazgatója hozzátette: „kicsit lelkiismeretfurdalást kell érezzen a szakma, hiszen évtizedeken keresztül hagyta, hogy rossz minőségű előadásokkal garázdálkodjanak vidéken, s közönség 80 százaléka színház nélkül éljen.” Megjegyezte: szívügyük, hogy utazzanak, a Nemzeti Színházzal évi 70-90 tájelőadást tartottak évadonként, a járványügyi zárlat feloldását a Csíksomlyói passióval ünneplik a debreceni Nagytemplom előtt.
„Minél szélesebb sávban szeretnénk mozogni. Már kész előadások befogadása mellett segítjük friss, új produkciók létrehozását, valamint a kaposvári diákok vizsgaelőadásainak utaztatását.”
A jelenleg 14 színészt foglalkoztató Déryné Társulat már elkezdte az első bemutató – Herczeg Ferenc Déryné Ifjasszony című – művének próbáit Vidnyánszky Attila rendezésében. Ebben a 14 társulati tag mellett játszik Fabók Mancsi, a bemutatót nyárra tervezik. Párhuzamosan tart a következő bemutató előkészítése. Petőfi Sándor: János vitéz című elbeszélő költeményét Berettyán Nándor viszi színre.
Kiss Domonkos Márk, a program ügyvezetője hangsúlyozta: az utaztatott előadások minden este új kihívást jelentenek, mindenütt meg kell magukat szerettetni a közönséggel. Elmondta: összesen 116 szervezettől 381 produkciót regisztráltak az Országjárás alprogramba, ebből a szakmai elbírálás után 41 előadást választottak ki. „A cél egy műfaji sokszínűséggel bíró lista összeállítása volt, ahonnan a programba regisztrált befogadó intézmények választhatnak. A kiválasztott produkciók között található táncjáték, családi előadás, színmű, bábelőadás, tragikomédia, történelmi játék, vígjáték, dráma, hősköltemény és musical is.”
A Déryné Program felhívást intézett a magyarországi befogadó intézmények, állandó vagy időszakos játszóhelyek felé, ennek eredményeképpen 340 jelentkezés érkezett, velük elkezdődött az egyeztetés – tette hozzá.
A Déryné Program elindította a Barangoló alprogramját is, ahová olyan, elsősorban fiatal – kőszínházi struktúrán kívüli – művészi társulatok, alkotóközösségek jelentkezhetnek, akik lehetőséget keresnek saját előadásterveik megvalósításához. Összesen 31 jelentkezés érkezett, melyből a szakmai elbírálók 6 produkció megvalósítása mellett döntöttek. A programban így a Forrás Néptáncegyüttes Magyarok Öröksége Alapítvány, Óvóhely Kultúrbunker, Szegedi Pinceszínház, Színészek Kulturális Egyesület, KOHO Egyesület, Ördögkatlan Egyesület – K2 Színházzal közös – produkciója készül el. A Déryné Programhoz folyamatosan lehet csatlakozni, így továbbra is várják a jelentkezéseket.
Megalakult a Déryné Program saját társulata, amely terveik szerint évadonként négy-öt bemutató létrehozását és tájolását valósítja meg. A társulat tagjai Losonczi Kata, Szemerédi Bernadett, Tarpai Viktória, Vas Judit Gigi, Dányi Krisztián, Havasi Péter, Ivaskovics Viktor, Janka Barnabás, Széplaky Géza, Turi Bálint. Továbbá gyakorlati idejüket tölti a társulatban a Kaposvári Egyetem Bozsik Yvett és Bakos-Kiss Gábor vezetésével, 2017-ben indult osztályának négy hallgatója: Gulyás Gabriella, Dánielfy Gergő, Horváth Márk és Kárpáti Barnabás.
Havasi Péter a kassai Thália Színházban töltött évek után választotta a szabadúszást 2015-ben, az elmúlt időszakban játszott többek közt Pozsonyban, Kassán, Dunaszerdahelyen, Vácott, Salgótarjánban, Dunaújvárosban. „Az ember fiatal, minél többet akar látni, tapasztalni. Pozsonyban végeztem, egy évig Gálffi László osztályába jártam Budapestre részképzésre, ez jelentett némi alapot, ismeretségeket a későbbi magyarországi munkákhoz.”
A szabadúszás – bár eleinte ijesztőnek tűnik – Havasi Péternek bevált, egyik munka hozta a másikat, ráadásul szabadabban filmezhetett, főként Szlovákiában forgatott. „A Thália Színház alapvetően tájoló színház, tehát a sok utazás az elmúlt öt évben nem jelentett számomra újdonságot, bár mostanra kicsit belefáradtam. Az utazásnak van valami bája, noha cigányélet: megesik, hogy este Komáromban játszol, majd másnap délelőtt már Kassán próbálsz.”
A színművész megjegyzi: mindig is szeretett társulathoz tartozni.
„A társulati lét előnye, hogy jól összeszokott csapatban dolgozol. A szabadúszásban folyton új impulzusok jönnek, új rendezők, új alkotótársak.
Kassán egy idő után azt éreztem, hogy remekül ellehetnék ott negyven évig, de vágyom az új élményekre.”
Arra a kérdésre, hogy mi köti Kassához, azt feleli: egy szlovák nyelvű Kaffka-előadás, valamint a tanítás. Heti két alkalommal oktat színészmesterséget. „Örülnék, ha ezt az osztályt még végigvihetném, ez további két évet jelent.”
Tarpai Viktória gyerekszereplőként kezdte a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznál. „A beregszászi színház aranykora nagyon erős műhelymunkát és rengeteg utazást jelentett, vittük az előadásokat mindenfelé. Ez adta az én színházi világlátásom alapjait. A Déryné Társulat küldetése sok tekintetben hasonló: színházat vinni olyan helyekre, ahol az emberek egyáltalán nem vagy csak ritkán jutnak ilyesfajta élményekhez. Ez misszió, és én hiszek ebben.”
Tarpai Viktória régóta ingázik Budapest és Beregszász között, a Déryné Társulat miatt több időt tölt majd Magyarországon. „Továbbra is nagyon ragaszkodom a beregszászi színházhoz. Mindent meg fogok tenni azért, hogy tovább játszhassam az ottani előadásimat és olykor új produkciókhoz is csatlakozhassam. A családom, barátaim miatt is rendszeresen járok haza. A Pesti Magyar Színház színiakadémiáján töltött évek alatt, ha egy hónapban legalább egyszer nem jutottam haza, az komoly lelki traumát jelentett. Nekem az a gyökér, az erős táptalaj, amely ugyanannyira fontos része a lelkemnek, mint az itteni kötődéseim, feladataim.”
A beregszászi színházzal hatalmas utakat tettek meg, és a nehézségek ellenére is élvezték a buszban együtt eltöltött órákat. „Egy alkalommal Németországba tartottunk egy fesztiválra, amikor óriási dugó kerekedett, ezért félreálltunk néhány órára. A buszban rövidesen olyan partihangulat alakult ki, hogy a mellettünk elhaladó autósokat is sikerült jókedvre derítenünk. A sok utazásnak előnyei is vannak. Bár ezt most kevésbé éreztem, amikor legutóbb tizenhat órán keresztül jöttem Beregszászról a határon feltorlódott kocsisor miatt.”
A sajtótájékoztató fotóit Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu készítette.
