atancz
A táncz
Fotó forrása: Filmarchívum

Bár a film születését a Lumi?re testvérek 1895 decemberi, első párizsi vetítéséhez kötik, alig pár évvel később Magyarországon is hódítani kezdett a mozgókép. Eredetileg nem a szórakoztatás, csak az események megörökítése volt a felvételek készítésének célja, amelyeket aztán különleges attrakcióként mutattak be a közönségnek.

Az első magyar filmet 1896-ban, a millenniumi ünnepségek kezdetén készítette az első magyar hivatalos ?mozgófényképész”, Sziklai Zsigmond. Az építész kapta meg a legelső ?fotográfiai mutatványos” engedélyt, alkotásait pedig Andrássy úti vetítőjében lehetett megnézni, azonban már pályája kezdetén botrányt kavart, mikor az egyik beállításban ?levágta? I. Ferenc József fejét. A felvétel sajnos mára elveszett.

A_tancz
A táncz
Fotó forrása: Filmarchívum

Az öt évvel később forgatott A táncz ennél jóval tudatosabban, játékfilmes elemekkel kiegészülve készült. Nem csupán egyszerű ?eseménydokumentálás” céljából született, hanem már komoly koncepciót követve, átgondolt felépítéssel és kiváló szereplőgárdával álmodták meg a készítők. Magyarország ezzel az első filmgyártó országok közé került, ahol megjelent a tudatos filmkészítés és a cselekményvezetés igénye. A tudatosságban a tudományosságnak is szerepe volt.

A_tancz_urania
Forrás: filmarchiv.hu

1900-ban az Uránia Tudományos Egyesület létrehozta az Uránia Magyar Tudományos Színházat, ahol mozgóképekkel illusztrált előadásokat tartották. Az Uránia Tudományos Egyesület célja az volt, hogy a friss találmány, a mozgókép segítségével és ?a tudományok és a művészet népszerűsítése révén? emelni tudja ?a hazai közművelődés színvonalát?. Az egyesület munkáját Zsitkovszky Béla fényképész, tervező, operatőr és rendező, későbbi filmesek mestere, az egyik első mozgóképes tanító segítette.

A színház alapítása után egy évvel Pekár Gyula író, újságíró, politikus elhatározta, hogy saját felvételekkel illusztrálja a tánc történetéről szóló előadását, ezért mozgóképeket rendelt Zsitkovszkytól, aki nagy ambícióval és hozzáértéssel kezdett munkához. Egy vetítőgépet kamerává alakított át, azzal készítette az első felvételeket az Uránia épületének tetőteraszán. Szereplői a kor kiemelkedő színészei, többek között Blaha Lujza, Márkus Emília, Hegedűs Gyula és az Operaház balerinái voltak.

Markus_R
Márkus Emília
Forrás: bajorgizi.hu

Magyarországon és az egész világon is ritkaságszámba ment ez a tudományos és művészi igényesség ? az új ?vásári mutatványossággal? nemigen ?kompromittálták? magukat másutt jeles művészek, írók és tudományos szakemberek.


A táncz három hónapon keresztül forgott, és a csaknem félórányi anyagban 24 táncot elevenítettek fel történeti sorrendben. A megmaradt fényképek tanúsága alapján a kosztümök és a tánclépések autentikussága terén is mély tudományos kutatásokat végzett Pekár, hogy azok korhű módon jelenhessenek meg a felvételen.

A_tancz_plakatja
A táncz plakátja
Forrás: Filmarchívum

Huszonnégy 1-2 perces, úgynevezett kinematogrammot készített, a szalagok laborálása közben egy villanykörte azonban szétrobbant, lángba borítva ezzel az Uránia laboratóriumát és megsemmisítve minden addig elkészült munkát, a bemutató előtt alig egy hónappal. Az Uránia vezetősége ekkor felhívást intézett közönségéhez, hogy ne hagyják veszendőbe menni az első magyar film ügyét. A közadakozásnak és a közreműködők áldozatkészségének köszönhetően sikerült újra elkészíteni a felvételeket, és az előadást a tervezett időpontban, 1901. április 30-án megtarthatták.

A táncokat Cesare Smeraldi, az Operaház balettmestere tanította be. Az előadás zenéjét Kern Aurél állította össze, a színház zenekarát Neszmélyi Izsó karnagy vezényelte. A Pekár személyes felolvasásával együtt körülbelül kétórás előadás 136 alkalommal került színre az Urániában, majd vidékre és külföldre is eljutott.

Az első magyar mozgóképek azonban mégis örökre elvesztek, csak a film állófotói, néhány plakát és könyv alakban is megjelent prezentáció maradt fenn.

Forrás: Filmarchívum, origo.hu