„Ezek novellának látszó versek vagy versnek látszó novellák?”

A két évvel ezelőtt megjelent Akik már nem leszünk sosem című regény után egy verseskötettel jelentkezik Krusovszky Dénes. „Ijesztő lett volna egy regény után egy újabb regény” – jegyezte meg. Szegő János szerkesztő először a versek epikus struktúrájáról kérdezte a szerzőt.

„Már a korábbi verseskötetekkel kapcsolatban is
felmerült, hogy mintha meg nem írt prózai történetek lennének. Engem ez mindig
érdekelt, de soha nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, magától
értetődőnek tűnik számomra a líra és az epika közti átjárás” – fogalmazott
Krusovszky. „Engem az irodalom mindig egészében érdekelt, hogy ezen belül több
műnemet különböztetünk meg, az csak izgalmasabbá teszi.” A költő hozzátette: a
szakma és a közönség is szereti, ha egy alkotó eldönti: prózaíró, költő „vagy
mi az ördög”; aki sokat mozog a különböző műnemek közt, egyfelől gyanússá válik,
másfelől néha két szék között a pad alatt köt ki. „Az én munkáim kapcsán is rendre
felmerül a kérdés, hogy ezek novellának látszó versek vagy versnek látszó
novellák.”

„Költőként indultam, tartottam valahol, majd megjelent az első novelláskötetem, pályakezdő prózaíró lettem, később megjelent az első regényem – ami a nyolcadik kötetem volt –, mégis leginkább elsőregényes szerzőként emlegettek.” Krusovszky Dénes elmondta: a magyar költészetben erős a „trauma líra”, az élet egy-egy meghatározó törésére épülő tematika. „Az én költészetem inkább valami lassú kibontakozásra épül, nincs egyetlen nagy trauma, hétköznapi momentumok, kérdések merülnek fel, ezekből a megfigyelésekből állnak össze a versek, és így rétegződnek egymásra a kötetek.” Az Áttetsző viszonyokban önkéntelenül is viszonylag sok utalás szerepel a korábbi kötetekre, mikor ezt észrevettem, nem kezdtem el kivagdosni, hanem igyekeztem megfejteni, hogy ezek a versek miként reflektálnak a korábbi kötetekre – tette hozzá.

A történelmi tematikájú versekben a közösség története
inkább magányos epizódokban bukkan fel – jegyezte meg. Míg a DuckTales
megszakítása – Antall József halálakor – egy egész generáció számára
meghatározó élmény, Nagy Imre újratemetése valahogy kevésbé zsigeri emlék,
inkább tanult dolog – vélte. „Visszanézve a 20. század végi-21. század eleji
magyar politikai kataklizma szimbolikus startpontjaként tekintek rá.”

1989. június 16.

A fürdőszobából

kicsempészett borotvapengével vágtam

ketté a gilisztát a forró teraszon,

hogy kiderítsem,

melyik végében van több élet,

aztán csalódottan vettem tudomásul,

hogy hamarosan megdöglött

mindkettő.

A természetlíra hangsúlyosan jelenik meg a kötetben. „Az ember és a természet viszonyáról, a klímaváltozásról szóló diskurzus nagyon erős volt az utóbbi évtizedekben, kitermelte a saját sztárjait. A koronavírus járvány valamelyest elhalványította ezeket a felvetéseket, de korábban mindenkinek át kellett gondolnia, hányadán áll ezekkel a dolgokkal. Én – miközben komolyan veszem a tudósok figyelmeztetését – nem érzek pánikot, nem váltam világvége-váróvá vagy embergyűlölővé. Miközben azt látom, hogy az emberek egymás iránti érzékenysége, figyelme mintha háttérbe szorult volna.”

A természet nagyszerűsége és borzalma egyszerre
jelenik meg a kötetben. „A Rilkei kép elevenedett meg bennem az emberi
vonásoktól mentes iszonyú angyalról. A természet is ilyen, noha igyekszünk
humanizált metaforákkal megközelíteni.”

A kötet felépítéséről szóló kérdésre válaszolva
Krusovszky Dénes elmondta: a versek keletkezésükkor kijelölik a helyüket, így
kirajzolnak egyfajta szerkezetet.  A te partod felé folyamatosan kúszott
előre a kötetben, míg végül ez lett a nyitóvers.

„Régóta szeretnék novellákat írni, már a regény írása közben felmerültek bennem ötletek. Most, a versek után újra ezekkel a novella-jegyzetekkel foglalkozom majd. Van egy regény-tervem is, amin szépen lassan dolgozgatok.”

Nyitókép: MTI/Czimbal Gyula