A női test ábrázolása szorosan összefonódik az emberiség történetével. Már a történelem hajnalán is találkozunk olyan szakrális jelentőségű szobortöredékekkel – érzékletes példa a willendorfi Vénusz –, amelyek évszázadokkal később is izgatják a művészetkedvelők fantáziáját. A női testhez való viszonyulásunk változása és a testkép idealizálása a modern korban azonban már egészen másként hat a szemlélőre.
Csengey Enikő festőművész A woman’s body is not a human’s body című kiállításán a női torzók ábrázolásán keresztül fogalmaz meg kritikát társadalmunkról, amely egyfelől tárgyiasítja és sematikus határok közé kényszeríti a női testet, másrészt voyeurisztikus lelkesedéssel folyamatosan rajta tartja a szemét. A meztelenség és a szuggesztív pózok a kiszolgáltatottság és a szexuális vágyak kifejeződésének lenyomatai. A fej nélküli testtöredékek személytelenek, nem láthatjuk meg az ember igazi valóját a fizikai test mögött. Egy ilyen környezetben nem tud kialakulni komplexitás, nincsenek mélyebb rétegek, amelyek az intim kapcsolódást, a lelki közelséget erősítenék. Az erőteljes, élénk színek, valamint a határozott ecsetvonások magukban hordozzák azt a fajta brutalitást is, ahogyan a művész szerint a társadalom kontroll alá akarja vonni a női testet.
„A torzók mint a női test hiányos vagy széttört reprezentációi mélyebb és szimbolikusabb jelentést hordoznak számomra. Egyfelől a társadalmi elvárásokat, sztereotípiákat is kifejezik, másfelől az ezzel a megítéléssel együtt járó állandó küzdelmet is sejtetik” – vallja Csengey Enikő festőművész.
A művész által megfogalmazott kritika mögött azonban van egy csendes, rejtett lázadás is a fennálló rend ellen. A torzók kifejeznek egyfajta elzártságot és belső erőt, amelynek határozott, de lágy kifejtésére csak a nők képesek. Napjainkban, amikor körülvesz minket az erőszak és a kiszolgáltatott társadalmi csoportok háttérbe szorítása, minden eddiginél nagyobb szükségünk van a női energiákra és az empátiára, amely átsegít minket a nehéz időszakokon.
A művészről
Csengey Enikő Szombathelyen született 1985. április 3-án. Háromévesen fogott először ecsetet a kezébe, de az iskolában egy tanár letörte művészi ambícióit. Eltávolodott a festészettől, és közgazdászként végzett 2008-ban. Ezután Budapestre költözött, ahol sikeres karrierutat járt be. Hét évig vezetett egy belvárosi szállodát, de érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Harmincéves elmúlt, mire újra ecsetet vett a kezébe. A múzeumok és galériák kiállítótermeiben tanult meg elmerülni a színekben és lefordítani sajátjára a művészet nyelvét. A festés mellett jelenleg kommunikációs területen tevékenykedik.
