Hogy esett a választás a Csillagmajorra?
Az alapvető indok egyszerű: szeretem ezt a művet, és úgy éreztem, hogy bármilyen nyelven lehetne élvezni a történeteket. Lázár Ervin egy olyan csodálatos világot teremtett, amit bárhol meg lehet érteni. Mindenki ismeri Márquezt, vagy Isabel Allende-t, és ők is ilyen, a mindennapi ember számára szürreálisnak ható világot hoztak létre, Lázár pedig ennek a közép-európai, népies változatát. Lázár egy egész világot teremtett meg ezekben a novellákban. Ezért is választottam a Csillagmajort fordításra, és nem az író egyik novella antológiáját. A Csillagmajor novellafüzért és a sztorikat összefogja a közös helyszín és a közös világ, amiben a szereplők élik életüket. Ezt a világot az ember akár le is tudná rajzolni, mert annyira megérinti. Úgy olvastam a könyvet, mint egy gyerek. Egy ismeretlen, furcsa, és valahol irigylésre méltó világ tárult fel előttem, egy világ, ami a Csillagmajor előtt nem létezett. Valamint azért is a Csillagmajorra esett a választásom, mert Lázár nem meseként írja le a valószínűtlen történeteket, hanem evidenciaként. A Csillagmajor világában, amit a civilizáció még nem rontott meg, bár már ott ólálkodik a kapu alatt, teljesen hétköznapi dolog, hogy megjelenik az ördög a kovácsnál és kéri, patkolja meg a lovát.
Lázár Ervin szeret játszani a nyelvvel. Nehéz volt átültetni a Csillagmajort angolra?
Amikor először olvastam a könyvet, örültem. Végre egy szöveg, amivel koránt sem lesz olyan nehéz dolgom, mint amikor Esterházyt vagy Parti Nagy Lajost fordítok. Ennyi év után ekkorát tévedni! Lázár egyszerűnek tűnő nyelve legkevésbé sem az, mert óriási többletet hordoz. A jó szöveg lényege nem a közlés és nem a kijelentés, hanem a létrehozás. A jó író kezében a szó varázseszköz, amivel új tartalmakat hoz létre. A Csillagmajor szövegének talán legizgalmasabb tartalma nyelven túli, és úgy fordítani a Csillagmajort, hogy ez a többlet többé-kevésbé megmaradjon, nem is volt olyan egyszerű. Vagyis, könnyű fordítás nem létezik, ami nagy szerencse, mert különben halálra unnám magam.
Van annak jelentősége, hogy az angol kiadásban nem a Csillagmajor szerepel címadóként, hanem az Ördög patkója?
Jelentősége nincsen, de egy kényszerhelyzetből indultam ki. Egyrészt, egy angolnak vagy amerikainak a "csillagmajor? nem mondana semmit. Másrészt, ha mondana is, ?Star Manor? olyan csúnya és bántó, hogy nem jöhetett szóba. Soha egy fülsértő kifejezés el nem hagyta Lázár Ervin tollát, és ha ő nem írt le fülsértő kifejezéseket, akkor az angol Lázár Ervin sem használhatja őket. Időnként megkérdezik tőlem, hogy mitől jó egy fordítás. Attól, azt hiszem, hogy a fordító méltó partnere az írónak, legalább is, megközelítőleg. Ha a fordítónak nincs füle, és nem hallja meg, hogy az író miért pont egy adott szót használ, amikor elvben egy másikat is használhatott volna, akkor a fordítás egyebet sem közöl, mint a lecsupaszított közlendőt, a hogyant, de nem a mit, nem a szavakat, nem a művet.
Mivel a mesék univerzális történeteket dolgoznak fel, ezáltal könnyebb egy tipikus magyar környezetben játszódó történetet átadni egy másik kultúrának?
A Csillagmajor meséit mindenképpen, hiszen a könyv alapvető emberi értékekről, helyzetekről és vágyakról mesél, mint minden igazán jó mű. Innen nézve, minél jobb egy írásmű, annál könnyebb egy másik nyelven továbbadni, mert olyan dolgokról szól, amik minden nyelvben és minden kultúrában ismerősek. Lázár Ervin meséit is meglehet érteni más kultúrkörnyezetben, mert amíg egy embert vagy egy csoportot nem tette tönkre a civilizáció, addig mindenhol természetesnek vesszük a csodák létezését, az élet egészét. Ahhoz, hogy ez a közös életélmény szétzilálódjon, ahhoz el kell rontani az embereket. Ez ezer éve is így volt, és ezer év múlva így is lesz, azt hiszem. Az első novella, Az óriás, egy kisfiúról szól, aki hazafelé tartva az iskolából, belebotlik az úton valamibe, amiről aztán kiderül, hogy egy fekvő óriás. És neki ahhoz, hogy hazajusson, le kell győzni ezt a teremtményt. Ilyen óriás minden gyerek életében van, aki tudta és szándéka nélkül, a puszta létével gátolná a hazatérésben és felnőtté válásban. Egy másik történet arról szól, hogyha az ember elég merész és elszánt, akkor le tudja győzni még az ördögöt is. Hozzáteszem, hogy Lázár Ervin világában ez a győzelem azért lehetséges, mert az ördög létezését az emberek természetesnek veszik. Ha valamit nem lehet egy másik kultúrába átültetni, hát annyi baj legyen! De egy fordító úgy is mindig azt a művet keresi, amit lehet és érdemes lefordítani egy másik nyelvre, és ami valami többletet nyújt. A fordítónak az is a feladata, hogy tágítsa az irodalom fogalmát az új olvasóközönsége számára.
Más Lázár Ervin művet tervez fordítani?
Egy-két novellát mindenképpen. A Masoko Köztársaságot nagyon szeretném. Jobb írás nem is kell arról, hogy milyen a demokrácia és milyen a szabadságvágy, és milyen az emberi vágyakozás ezek után. De hogy fordítok-e újabb Lázár Ervin-kötetet? Remélem. Nagyon remélem.
