Fachwerk-házak a Dél-Dunántúlon

Faépítésű és gerendavázas házak leginkább az Alföld peremén, az Északi-középhegységben, Dél-Dunántúlon és a Székelyföldön terjedtek el. Erdélyben leginkább templomok, haranglábak, udvarházak építéséhez használták a favázas megoldást, mára jóformán csak melléképületek (csűrök, hombárok, disznóólak, kamrák, présházak) készülnek ezzel a technikával.

A XVIII. század első harmadában a török által elnéptelenített magyarországi vidékekre, így a Dél-Dunántúlra is betelepült német telepesek kezdték Magyarországon a gerendavázas házak építését. Idővel vályogtégla került a faállványzat helyére, s gerendaváz csak a tetőszerkezetben, a padlásokon, a felső homlokzaton maradt. A XIX. században a falazás, meszelés és vakolás egyre inkább eltüntette a faszerkezetet, s legfeljebb díszítésként utalt az egykor teljes faszerkezetre.

Dobosyné Antal Anna, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa két évtizede kutatja a Dél-Dunántúl népi építészetét, régi telepesházait. A Schwäbische Türkei német telepesházait vizsgáló kutatásainak eredményeként tavaly magyar nyelvű könyve is megjelent Fachwerk a Schwäbische Türkei területén címmel. Jelenleg legalább 90 favázas ház található az egykori Schwäbische Türkei területén. A Fachwerk házak a Dél-Dunántúlon címmel nyílt fotókiállítás Pécsett, a Lenau házban (Munkácsy Mihály utca 8.) 2009. december 13-ig látható.