 |
| Hadrianus falának maradványai Greenhead mellett. |
A ?limes? elnevezés a Római Birodalom több ezer kilométeres, hegyeken és völgyeken átívelő, néhol folyók vonalát követő határvonalát jelenti, amely ma több ország és kontinens (Európa és Afrika) területét érinti. Európai szakasza Anglia és Skócia határvidéktől egészen a Fekete-tengerig terjed, nyomvonalát Németország déli részétől kezdve nagyrészt a Duna jelöli ki. A folyók és tengerpartok, valamint a különböző módon és mértékben kiépített mesterséges barikádok csak a határvédelem egyik részét alkották. A másik, jelentősebb rendszert a határ mentén épített erődök, mint megerősített helyőrségek, és a köztük emelt őr- és jelzőtornyok alkották, amelyekben meghatározott rendben teljesítettek szolgálatot az adott határszakasz védelmével megbízott csapat katonái.
Magyarország területére jelenlegi ismereteink szerint két nagy legiotábor és városi ranggal rendelkező település (Brigetio-Komárom, Aquincum-Óbuda), 24-25 segédcsapattábor, számos időszakos tábor, több késő római erődítmény, és mintegy 200 feltárt (vagy ismert helyű) torony, kiserőd, hídfőállás esik. A határvédelmi rendszer igen fontos része volt a Duna, mint vízi út, és az erődítményeket összekötő út, a limes-út.
A több ezer kilométer hosszú, egyetlen nagy egységet alkotó határvédelmi rendszer a kínai Nagy Fal után a legnagyobb összefüggő, ember alkotta épített örökségünk. Megismerése, feltárása, maradványainak megóvása a kulturális örökségvédelem jelentős és kiemelkedő feladata. A tudományos tradíciók és a szakmai háttér megléte miatt elsősorban az európai országokban vált törekvéssé, hogy a saját területükre eső római határvidék helyszíneit felvetessék az UNESCO Világörökségi Listára.
 |
| Visy Zsolt |
Elsőként a Hadrianus-fal vált világörökségi helyszínné 1987-ben. 1999-ben Visy Zsolt, a limes hazai kutatója kezdeményezte az UNESCO Világörökségi Bizottságának érintett tagjai körében, hogy a római limes ne egyes országok nevezéseként váljon szakaszosan a világörökség részévé, hanem egyetlen, nemzetközi kulturális emlék legyen, amelyhez a Római Birodalom egyes szakaszain érintett országok fokozatosan csatlakozhatnak. Néhány éves egyeztetés után 2004-ben az a döntés született, hogy a már világörökségi helyszínné választott Hadrianus-fal az új elgondolás szerint ?A Római birodalom határai, a limes? része lesz. Második egysége a 2005-ben világörökséggé nyilvánított németországi felsőgermániai és raetiai szakasz lett, 2008-ban pedig a skóciai Antoninus-fal.
2008 nyarán a Közép Európa program keretében elfogadásra került a Danube Limes ? UNESCO World Heritage projekt, amelynek fő célkitűzése a magyarországi és szlovákiai Limes-helyszínek várományosi, majd világörökségi nevezésének előkészítése és elkészítése az UNESCO Világörökségi Bizottság számára.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szervezetén belül létrehozott projekt team végzi a pályázat lebonyolítását, illetve a magyar nevezéssel kapcsolatos előkészítő munkálatokat, továbbá tájékoztatja az érintett területek önkormányzati, és magánszemély tulajdonosait a tervezett világörökségi nevezésről, és ennek hozadékairól.
A Pécsi Tudományegyetem Régészeti Tanszéke dr. Visy Zsolt vezetésével a nevezéshez szükséges szakmai munkálatokat végzi: az egyes helyszínek felmérését és a kutatások eredményének rendszerezését.
A paksi Városi Múzeum és az Önkormányzat a dunakömlődi római erődben (Lussonium) több mint 20 éve folyó feltárások eredményeként a castellum területén régészeti parkot hozott létre. Projektcéljuk jelenleg a régészeti park látogatóbarát fejlesztése, műemléki helyreállítása és a szükséges fogadóépület megépítése.
A konferencia részletes programja
9:30 Regisztráció
Moderátor: Dr. Fejérdy Tamás elnökhelyettes, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
10:00 Köszöntő
Dr. Tamási Judit elnök, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
10:10 Az Európai Unió Duna stratégiája és a kulturális örökségvédelem.
Dr. Entz Géza miniszteri főtanácsadó NEFMI
10:40 A római limes magyarországi szakasza, a Ripa Pannonica jelentősége és a nevezendő helyszínek kijelölésének folyamata (tentatív lista, tudományos kutatás, hatósági egyeztetés)
Dr. Visy Zsolt egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem
Dr. Jankovich-Bésán Dénes igazgató, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
11:40 A világörökségi nevezés előmunkálatai. A helyszínek tipizálásának módszerei, megőrzésének feltételei és lehetőségei.
Dr. Máté Zsolt építész, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
12:10 A limes világörökségi helyszíneinek hasznosítási lehetőségei (angol nyelven, szikrontolmácsolással)
Dr. C. Sebastian Sommer, Hauptkonservator, Landesarchäologe (Bayerisches Landesamt für Denkmalpflege, München)
