Hogyan dőlt el, hogy kutyád lesz?
Kétkutyás család vagyunk, de nem ők az első kutyáim. Amíg nem született meg a gyermekem, a szingli időszakaimban szükségem volt egy olyan társra, aki hazavár. Mivel zenész vagyok, az életmódom a múltban elég hektikus volt a rock and roll minden velejárójával fűszerezve, és azt gondoltam, szükségem van kutyára már csak a felelősségtudat miatt is, illetve hogy legyen valamiféle rendszeresség az életemben. Azzal, hogy reggel, délben és este elmegyünk sétálni, én is sokkal jobban tudok összpontosítani magamra.
Hogyan találkoztál vele és miért éppen őt választottad?
Egy ismerősömön keresztül találkoztam vele. Van egy Jack Russel terrierem, ő volt meg előbb. Egyszer séta közben az egyik ismerősöm elment mellettem autóval, s látta, hogy a pórázfegyelem esetünkben nem igazán működik, ezért elhívott egy tréningre. Amikor jobban összebarátkoztunk, megemlítette, hogy maradt náluk egy kutya, akivel szerinte karakterben nagyon illünk egymáshoz, és jó lenne a kiskutyámnak is. Azóta vagyunk egy csapatban.
Ezek szerint hasonlítotok egymásra?
Mindketten olyan kis kajlák vagyunk, szertelenek, de aranyosak is ugyanakkor. Szeretni való gombócok vagyunk, és kell, hogy néha kicsit visszavegyünk a tempóból.
Össze tudnád vetni az emberekkel való kapcsolatodat azzal, ami a kutyádhoz köt?
A kutyával való kommunikáció nagyon érdekes. Mivel ők nem tudnak beszélni, bár a testbeszédükkel nagyon jól ki tudják fejezni magukat, egészen komoly, szavak nélküli összehangolódás alakult ki köztünk. Másrészt a kutyák olyan feltétlen szeretetre képesek, egészen más dimenzióban lehet velük együtt létezni, amire emberi kapcsolatokban szerintem nincs példa.
Hogyan választottad a nevét?
Maceszként fogadtam örökbe, és ugyan gondolkodtam rajta, hogy megváltoztatom a nevét, de végül nem akartam, nehogy identitászavaros legyen. A másik kiskutyát Tesónak hívják, ezt a nevet én választottam neki.
Mi a kedvenc történeted Macesszal?
Nem túl vidám történet. Még elég friss volt a kapcsolatunk, amikor a kedvesemmel elmentünk Balatonlellére, és sétáltunk az erdőben. Mivel Macesz póráz nélkül szocializálódott, azt hittem, gond nélkül szabadon engedhetem, igen ám, de egyszer csak azt látom, hogy feláll a szőr a hátán, beugrik a fák közé, és elkezd valami vadat kergetni. Egy pillanat alatt lepergett előttem az életem, nagyon megijedtem, hogy elvesztem őt. Végül ráordítottam, mire lecövekelt, aztán elindult vissza. Nagyon okos kutya, ami első körben nem az én érdemem.
A kapcsolatotokat egyenrangúság jellemzi vagy van a csapatban falkavezér?
Én vagyok a falkavezér, amire azért emlékeztetni kell mindkét kutyát, de ha erélyesen rájuk szólok, akkor meg tud állni a levegő. Erre időnként szükség van.
Vannak rituáléitok?
Igen. A két kutyát együtt sétáltatni kínszenvedés, mert Tesó elég domináns, és agresszív tud lenni idegenekkel. Ezért Macesszal egyre gyakrabban megyünk csak kettesben. Kétutcányira lakom a Dunától, lesétálunk a partra, ő bemegy a vízbe, kis botokat gyűjtünk, amivel a szájában aztán boldogan kísér.
Mire vagy a legbüszkébb Macesszal kapcsolatban?
Hogy olyan gyönyörű, olyan kis kedves. Megvan a családhangulat kettőnk között, hallgat rám. Először sokan megijednek tőle, mert ő egy nagy fekete démon, de a kisgyerekeket nagyon szereti, és a felnőtteket is. Talán kicsit túlságosan is, bár igazából ennek örülök, mert óriási szeretetenergiát sugároz magából.
Lippai Kriszta interjúja a Magyar Kultúra magazin 2022/7. számában jelent meg.
Fotó: Chikán Erika
