?Egy mítosz nem a szavai, hanem a motívumai által válik igazzá?- idézhetné a Faust-ismerő akár David Mitchellt is. A fausti történet egy változata egyesek szerint már Augustus császár uralkodása idején fellelhető volt, a doktor később germán népi hőssé változott, majd megtalálták maguknak az írók is: Christopher Marlowe, Goethe, Thomas Mann, Bulgakov. A végső tudást kereső tudós alakja természetesen időközben jelentős változásokon is átesett, a történet témáján keresztül azonban évszázadokon át alapvetően meghatározta a Nyugat kulturális örökségén osztozó társadalmakban az emberi életcélról alkotott nézeteket.
A Magyar Állami Operaház Májusünnepe Goethe Faustjának első, töredékes formája megjelenésének 225. évfordulójáról kívánt megemlékezni: a több mint kéthetes sorozat Gounod Faustjának premierjével vette kezdetét május 17-én, és a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának koncertjével zárult június 1-én. A fesztivál egyfajta "függelékének" tekinthető azonban a világhírű perui tenor, Juan Diego Flórez június 2-i áriaestje, amelyen Gounod Faustjából is énekel. Az Operaház a fesztivállal a 2014/2015-ös évad legkoncentráltabb zenei élményét tervezte nyújtani: ahogy 2014 későtavaszán-koranyarán a Strauss150 Fesztivállal, úgy az idei rendezvénysorozattal is mintegy összefoglalták az egész szezont, annak sűrített kivonatát adva az évad vezérmotívumára (idén a fausti tematikára) fókuszálva. Lehetett volna mindezt akár ?Ördögfesztiválnak? is nevezni: az ördög, azaz Mefisztofelész alakja elválaszthatatlan a tudós doktorétól. Ő a Gonosz, aki mindazoknak a lelkét követeli, akik nem követik maradéktalanul a helyesnek minősített utat.
Goethe maga úgy nyilatkozott, hogy Faustjához Mozartnak kellett volna zenét szereznie. Ha azonban zenei Faust-változatra gondolunk, elsőként talán Gounod juthat eszünkbe: Charles Gounod 1859. március 19-én, Párizsban bemutatott nagyoperája a mai napig egyike a legtöbbet játszott operáknak. Idén Budapesten az Operaház közönsége Michał Znaniecki lengyel rendező interpretációjában láthatta a látványos tömegjelenetekkel, balettel tarkított romantikus, gótikus drámát. A darab Maurizio Benini vezényletével, a főbb szerepekben Rost Andreával, Dario Schmunckkal és Bretz Gáborral volt látható, a románcról, kísértésről, kételyről szóló történetet Luigi Scoglio díszlete egészítette ki.
Kevéssé ismert Ferruccio Busoni Magyarországon még ez idáig nem bemutatott Doktor Faust című operája: Szabó Máté rendező (interjúnk) Khell Csörsz díszlet- és Füzér Anni jelmeztervezővel egy különleges univerzumot képzelt a színpadra, amelyben hang és vizualitás találkozik. A félszcenírozott előadás során a különös szépségű, egyedi zenei világú darab húzott anyaggal, mégis kerek egészként kalauzolta nézőit új vidékekre. Busoni Faustja érdekesen jeleníti meg a fausti kontinuitást is: a doktor a darab végén új testben, kamaszgyerekként kel fel, hogy benne éljen tovább a fausti akarat.
Faust-parafrázis Stravinsky utolsó, neo-klasszicista operája is, A kéjenc útja. Tanmeséje egy fiatalember történetét meséli el, aki váratlanul nagy vagyont örököl, Londonba megy, ahol hamarosan rossz útra tér, s végül tébolydába jut. Anger Ferenc rendező munkája izgalmas, mozgalmas előadássá duzzasztotta a darabot. A tanulság pedig a nézővel marad: hiszen, ahogy a szereplők éneklik, "tétlen kéznek, szívnek és elmének az Ördög ad munkát; drága uram, szép asszonyom, munkát Önnek - és Önnek."
Weber A bűvös vadász című romantikus operája Zsótér Sándor rendezésében, Halász Péter karmester vezényletével volt élvezhető, a főbb szerepekben Fodor Beatrix- szel, Rácz Ritával, Cser Krisztiánnal, és Nyári Zoltánnal. A darabot május 28-án és 30-án Boito Mefistofele című, befejezetlen operája követte, június 1-én pedig egy különleges esemény zárta a fesztivált: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának, az Opera együttesének hangversenye. Michael Sch?nwandt karmester Robert Schumann Jelenetek Goethe Faustjából című oratorikus művét vezényelte. Bár nevéből erre következtethetnénk, Schumann darabja nem töredék: műve, noha a zeneszerző Faust-értelmezése alapanyagául csak Goethe írásának egy részét vette, nagyon is kerek egész.
Schumannál, ahogy Goethénél is (és ahogy például Marlowe-nál nem), Faust végül kegyelmet nyer, megdicsőül. Goethe tudta, hogyan szabadítsa meg saját Faustját a végzettől: kiszabadította az embert, új jövőt mutatott neki. Hiszen véleménye szerint a kíváncsiság, melyet a halandó élete során tanúsít, nem tekinthető bűnnek, hanem inkább a tökéletesség iránti vágyakozás kifejezésének. Közben, akárcsak Busoni Faustja, maga a történet is továbbél: motívumai újra és újra más testbe, formába bújva nyűgözik le az alkotót, a tudóst, az embert, ahogy most, e néhány héten keresztül elvarázsolták az Operaházba látogatókat is.
fotók és videók: opera.hu
