A Szentendrei Régi Művésztelepen alkotó Krizbai Sándor festőművész nemrég Meggyes László-díjat vehetett át a képzőművészet ünnepén a Szolnoki Galériában. Az alkotót történelmi személyeket bemutató sorozatáról és az új elismerés jelentőségéről is kérdeztük. Interjú.
A szolnoki tárlat központi témaköre a Történet volt. Ehhez a fogalomhoz várták a beérkező műalkotásokat, melyek közül az Ön erdélyi fejedelmeket bemutató portrésorozata Meggyes László-díj elismerésben részesült. Pontosan kiket és miként jelenített meg a Szolnoki Galériában bemutatott festményeken?
Az elmúlt időszakban történelmi visszaemlékezéseim és történelmi olvasmányélményeim alapján öt, egykori erdélyi fejedelem arcképét festettem meg, kiknek életútja a török kori, független Erdélyhez nyúlik vissza. Ők Báthory Gábor, Bethlen Gábor, Bocskai István, Székely Mózes és I. Apafi Mihály voltak. Ezekről a történelmi alakokról igazán kevés műtárgy és köztéri alkotás készült, vagy maradt fenn, ezért gondoltam úgy, hogy hiánypótló cselekedet lenne személyiségükkel és történeteikkel a festészet eszközeivel foglalkozni. Továbbá mindegyikőjük számára fontos volt, hogy megvalósuljon a nagy magyar egység az anyaországgal, tekintettel arra, hogy Erdély esetében is hazánktól elcsatolt területrészről van szó. Mindezt napjaink poszt-trianoni helyzetében, éppen 100 éves évforduló előtt nagyon is aktuális témának gondolom.
Mit jelent az Ön számára ez szakmai elismerés?
Már korábban is többször vettem részt a Szolnoki Galéria kiállításain. Ebben az évben ismét igyekeztem magam megmutatni, így a felsorolt portrék közül hármat küldtem be az idei seregszemlére, mert azt gondoltam, hogy történetiségükkel és muzeális vonatkozásaikkal érdekes színfoltjai lehetnek a bemutatónak. A díjazásra azonban nem is gondoltam. Nagyon örültem neki és fantasztikus elismerésnek tartom.
Közel ötszáz év távlatából hogyan sikerült megtalálnia a kapcsolódási pontokat a megfestett történelmi alakokkal, és milyen bemutatási módot választott, mellyel ezek a portréfestmények kitűntek a többi alkotás közül?
A leglényegesebb, hogy olyan megjelenítési formát igyekeztem választani, ami a mának szól. Szerettem volna minél érzékletesebben bemutatni a fejedelmek személyes vonásait, és nem pusztán viaszfiguraként ábrázolni őket. Az ő életükből, jellemükből, cselekedeteikből és karaktereikből a jelen korban élők is meríthetnek. Ebben az értékválságban szenvedő időszakban energiát tudunk nyerni identitásukból és nemes szándékaikból, melyekhez öröm kapcsolódni.
Miből tudott információt és inspirációt meríteni, hogy hiteles ábrázolások születhessenek?
Munkám során fontosak voltak történelmi és irodalmi olvasmányaim. Ilyen volt Móricz Zsigmond Erdély-trilógiája, és más korabeli feljegyzések, valamint számos színdarab. Mindemellett jelentős szakmai segítséget kaptam két történésztől, dr. Hóvári Jánostól és Fodor Páltól. Mindketten nagyban segítették a munkámat, szakirodalmat is ajánlottak. Festés közben is több alkalommal jártak a műtermemben, így folyamatosan figyelemmel kísérték a festmények létrejöttét. Szeretném folytatni a történelmi portrésorozatot, mert ebben a témakörben sok adóssága van a képzőművészetnek, de ez még sok előkészítő munkát igényel.
Mit jelent az Ön számára a Szentendrén való alkotás?
Egyrészt öröm számomra ebben a városban alkotni, mivel hiszen itt kimagasló az aktív művészek száma. Ez egy speciális közeget jelent mindannyiunk számára. A város múzeumi tevékenysége nagyon aktív, mivel rendszeresen mutatnak be hazai és nemzetközi művészeket is, és ez mindig nagy élmény. De az itt élő alkotóközösség számára a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. által működtetett két galéria is számos új bemutatkozási lehetőséget is kínál, ami hiánypótló és igazán örömteli dolog.
