?Nem volt ez másképp a római korban sem ? hangsúlyozta Vámos Péter, az Aquincumi Múzeum régésze. Ismertetése szerint az aquincumi leletek esetében könnyűszerrel meg lehet különböztetni a helyi és importkerámiát, utóbbiak több okból kerültek Pannoniába, s ezen belül Aquincumba. Egyrészt az amforák az ókori kereskedőknek "göngyölegként", "csomagolóanyagként" szolgáltak, ezekben szállították a bort, olajt, egzotikus termékeket, például halszószt (garum) és osztrigát, vagy olyan egészen speciális dolgokat, mint a higany.
Az importamforák alapján nyomon követhető, hogy mikor és honnan milyen termékeket szállítottak Aquincumba. A bort hol az Égei-tenger vidékéről, hol Itáliából, hol Kis-Ázsiából vásárolták. Az olívaolaj Hispániából, Itáliából érkezett, ahonnan a garumot is beszerezték, de vásároltak Észak-Afrikából is termékeket. "Az idők folyamán változtak a kereskedelmi útvonalak, az import súlypontjai, s ez nyomon követhető a kerámiatöredékek segítségével" ? magyarázta Vámos Péter.
Importból elégítették ki a luxuskerámia, az úgynevezett terra sigillata iránti igényeket is. "Nagyon jó minőségű, jól kiégetett, fényes vörös bevonattal rendelkező kerámiáról van szó, amelyet a jelenkori márkás porcelánhoz lehet hasonlítani. Ezeket a birodalom különböző műhelyeiben gyártották, s a mesterek termékeiket saját pecsétjükkel is ellátták" ? jegyezte meg a régész.
Hozzátette: utóbbi azért fontos, mert a töredékek sokszor segítenek datálni egy-egy ásatás leletanyagát. Aquincumba ilyen luxuskerámiákat először különböző észak-itáliai műhelyekből szállítottak, később Galliából, majd a Rajna-vidékről, Észak-Afrikából érkeztek. "Változott a műhelyek súlypontja a terra sigillata több évszázados gyártása során, így a Római Birodalom különböző időszakaiban különböző műhelyeiből szállítottak" ? mondta.
Az aquincumi fazekasság fejlődésében, ahogy másutt is, fontos szerepet játszott a hadsereg. Egy-egy légióban 4?5 ezer katona szolgált, a segédcsapatok létszáma 500?1000 fő között volt. "A légiósokat edényekkel, kerámiatárgyakkal kellett ellátni, így ahová húzódott a hadsereg, ott megnövekedett az igény a fazekasok termékei iránt. Aquincumban a katonasághoz tartozó műhelyek a mai Bécsi út és Kiscelli utca környékén működtek" ? fejtegette Vámos Péter.
Aquincumban kezdetben a bennszülött, kelta fazekasok működtek, s a leletanyag alapján nyomon követhető, miként igyekeztek a mesterek igazodni a római igényekhez. Megpróbálkoztak még a terra sigillata "hamisításával" is, amelyet kezdetben kis mennyiségben importáltak és igen drága volt, viszont a kevésbé tehetősek is szerettek volna a divatos termékekből.
"A helyi fazekasok sokszor félreértelmezték az eredeti díszítőmotívumokat. Az is tetten érhető, hogy az írástudatlan mesterek az eredeti termékeken lévő pecséteket "bélyegző-foltocskákkal", krikszkrakszokat "aláírásként" rajzolva hamisítják, úgy gondolván, hogy ettől válik a termék értékesebbé" ? emelte ki Vámos Péter.
Aquincumban is állítottak elő azonban terra sigillatát. Az 1910-es években a gázgyár építése során került napvilágra a legnagyobb aquincumi fazekasműhely, egy valóságos kerámiagyár, amely legalább 30 égetőkemencét működtetett. A feltárások során vagy félszáz, a terra sigillata díszítésének sokszorosítására szolgáló formatálat találtak, ennek ellenére a hétköznapi leletanyagban kevés a helyi gyártmányú luxuskerámia-töredék.
"Többféle elképzelés is van, hogy ennek mi lehetett az oka. Egyes elméletek szerint mire igazából beindult volna a termelés, valamilyen háborús pusztítás következtében megszűnt a műhely. A másik, valószínűbb magyarázat szerint olyan időszakban létesítették a műhelyt, amikor a Pannónián kívüli termékek jóval olcsóbbak voltak. A helyi műhely nem tudott konkurálni a külföldi vetélytársakkal, ráadásul termékei sem voltak olyan jó minőségűek, mint az importból származó terra sigillaták" ? vélekedett Vámos Péter.
