 |
Erdélyről beszélni egyszerre könnyű és nehéz. Könnyű, mert minden magyar embernek köze van hozzá: mindnyájan többé-kevésbé tudjuk azt, amit róla feltétlenül tudni kell. De nehéz is, mert nagy érzelmek, sokféle indulat veszi körül ezt a szépséges ?bérces kishazát?, népek és vallások, tájak és kultúrák egyedülállóan gazdag találkozási pontját.
Fekete Zsolt 1999 és 2012 között Orbán Balázs és Veress Ferenc nyomdokain haladva felkereste az általuk megörökített helyszíneket, hogy újra lefotózza, és az eredeti, korabeli fotográfiák digitálisan feldolgozott változatával együtt, egymás mellett mutathassa be azokat. Mivel a több mint egy évtizeden át tartó munka során a fotográfiában megtörtént az analóg technikáról a digitálisra való átállás, a művész számos, régebben készült fényképet újra felvett digitális fényképezőgéppel, a képpárok sok esetben triptichonokká egészültek ki.
A kiállítás, mely így egyszerre jelenít meg egy öt generációra kiterjedő történelmi időt és egy rövidebb, technikai jelen időt, Erdély másfél évszázaddal ezelőtti és mai, 21. századi arcát egymással párhuzamba állítva idézi meg úgy, hogy közben hatalmába kerít minket a fénykép mágiája, amely a fotográfiának a térhez és az időhöz fűződő sajátságos viszonyából fakad, és az egyes képpárokon pillanattá sűrít 150 esztendőt.
 |
Az időutazás élményét eredeti, korabeli fotográfiák, valamint albumok, könyvek, folyóiratok, tárgyi emlékek teszik teljessé. Kastélyok, templomok, várak, udvarházak, hegyek-völgyek, erdők-mezők bukkannak fel a régi és az új felvételeken, és mindannyiszor akaratlanul is azt fürkésszük: mihez kezdett velük az idő?
?Meglepő, hogy a képpárokon nem minden esetben az enyészet által válik láthatóvá az idő. Egyes tájfotókon mintha megpihenne, képi mozdulatlansága megdöbbent, máshol felújít, frissre meszeli a templom falát, fákat ültet? - összegezte élményeit Fekete Zsolt, akinek képei sikerrel közvetítik a ma emberének Orbán Balázs és Veress Ferenc felvilágosult, humanista, európai szellemiségét, régiónk határain túl ívelő, erdélyi puritanizmusát. ?Utazásaim során végig elkísért szellemiségük, amelyekből mind a mai napig táplálkozom. A fizikai út egy belső útkeresési folyamat is volt egyben, amelynek során folyamatosan tanultam az elmúlás derűs elfogadását. Szeretném, ha a vizuális élményen túl ezt is közvetítené a kiállítás, és a látogatók a termeken áthaladva végigjárnák ezt a belső utat is.
