Fél Európát bejárta a Ludas Matyi alapító-főszerkesztője, de előtte még lefordította a Csárdáskirálynőt

Greiner Andor néven született a Somogy megyei Újnéppusztán (ma Rinyaújnép), apja szatócs, majd kishivatalnok volt. Gyermekkorát Szilágysomlyón és Sátoraljaújhelyen töltötte, majd családjával Budapestre költözött, iskoláit is itt végezte. 1901-től a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult, együtt látogatta Babitscsal, Kosztolányival és Juhász Gyulával Négyesy László híres szemináriumait. Irodalmi pályája is ekkor indult: miután kiválóan beszélt németül, angolul, olaszul és franciául, emellett megtanulta a provanszál és az ófrancia nyelvet is, először műfordításokkal jelentkezett. 1903-ban a Kisfaludy Társaság pályázatára lefordította Frédéric Mistral Mirèio című eposzát, majd a Roland-éneket – ekkortól kezdte használni a Gábor Andor nevet.

Tanulmányait 1904-ben félbehagyta és újságírónak állt, többek között A Hét, a Pesti Napló, a Jövendő, a Magyar Nemzet és az Új Idők közölte írásait. Publicisztikája a polgári radikalizmus és a korai szocializmus eszméiből táplálkozott, mesterének Voltaire-t tartotta, a racionalizmus talajáról támadta a Ferenc József-i kor ostobaságait.

Népies hangvételű verseiben a városi nincstelenek sorsával, társadalmi kérdésekkel foglalkozott. 1907-től, Nagy Endre Bonbonnière kabaréjának megalakulásától sorra írta kabarétréfáit, vidám jeleneteit, humoreszkjeit, sanzonjait (Szirmai Albert zenéjével). Jelenetei rendszeresen szerepeltek más kabarészínpadokon is. Az 1910-es évekre országosan is elismert szerző lett, sorra jelentek meg prózai és verseskötetei (Buta a feleségem és egyéb bolondságok; Pesti sirámok. Könyv a beteg városról; Tarka rímek; Mit ültök a kávéházban?).

Sikeres vígjátékokat is írt, a Palikát 1915-ben, a Dollárpapát 1917-ben, a Majd a Vicát 1918-ban mutatták be. Ő írta a Mágnás Miska dalszövegeit, de ő fordította le a Csárdáskirálynő szövegkönyvét is. Doktor Senki című, 1918-ban megjelent műve a századelő jellegzetes karrierregénye.

Az 1918. évi polgári demokratikus forradalomban a Nemzeti Tanács mellett dolgozott, a Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság színházi és sajtóügyi előadója lett. A kommün bukása után néhány hétre börtönbe került, szabadulása után Bécsbe menekült, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa és a Proletár című kommunista folyóirat szerkesztője volt. Írásaiban és politikai verseiben támadta a fehérterrort, a Horthy-rendszert és magát a kormányzó személyét is. 1925-ben Horthyék nyomására kiutasították, ezután rövid ideig Észak-Franciaországban tevékenykedett, majd Berlinben a Vörös Segély sajtóiroda és a Rote Fahne című lap munkatársa, a Pravda tudósítója, a német proletárírók lapjának szerkesztőbizottsági tagja lett.

A nácik hatalomra jutása után, 1933-ban Moszkvába költözött. Eleinte itt is németül írt, Vacsora a Hotel Germániában című, 1936-os elbeszélése igen korán felhívta a figyelmet a nácik világhatalmi terveire, eszközeik gátlástalanságára. A műből 1958-ban Mihályfi Imre rendezett tévéfilmet Benkő Gyula és Inke László főszereplésével. 1938-tól lett az emigránsok lapja, az Új Hang munkatársa, majd szerkesztője. A lapban és a moszkvai Kossuth Rádióban is szatirikus hangon támadta a hazai háborús, nemzetvesztő politikát.

Gábor Andor 1945-ben tért haza, ezt követően az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, a Szabad Nép munkatársa és a Ludas Matyi című vicclap alapító-főszerkesztője lett, az újság nevét is ő adta. Élete végén kiábrándult a Rákosi–Révai felé kulturális politikából – ők sem szerették Gábort –, és belső emigrációba vonult. 1953. január 21-én hunyt el Budapesten, a Kossuth-díjat halála évében, posztumusz kapta meg.

Válogatott verseit és publicisztikáit már halála évében kiadták. Ekkor kezdődött el az összegyűjtött művei kiadásával kapcsolatos munka, amely jórészt Diószegi András irodalomtörténész nevéhez fűződött, akinek Gábor Andorról írott kismonográfiája 1966-ban jelent meg.

A Dollárpapából 1956-ban Gertler Viktor rendezett mozifilmet Rajz János főszereplésével, a Doktor Senkiből 1978-ban tévéfilmet készített Málnay Levente, a főszerepet Oszter Sándor játszotta. Az író emlékére özvegye, harmadik felesége, Halpern Olga műfordító 1958-ban Gábor Andor-díjat alapított a fiatal írók elismerésére.

A képen Gábor Andor 1950-ben. Fotó: Wikipedia / Bundesarchiv