A feladat megtalálja az embert

Egyéb

?Már színészként, akár a színházon kívül is állandóan színházat formáltam, és ez kapott később formát és költségvetést. Eperjes Károly kérdezte meg akkor, hogy vállalom-e a feladatot? ? mesélte a színész-rendező, aki a második ciklusát tölti a veszprémi teátrum élén. Nem érzi azonban még azt, hogy mindent megvalósított volna, amit eltervezett, szerinte elgondolásai megvalósításához több időre van szükség. Kifejtette: sajnos csupán munkaideje ötödét tudja művészeti kérdések megválaszolásával tölteni, hiszen a szűkös keretek között többnyire az operatív feladatok kötik le. Ez azonban nem látszik meg a nézők lelkesedésén, hiszen 17 ezer bérletesük van a 45 ezres városban, évente pedig 100 ezer nézőt csábítanak be a színházba.

 

Dörner György, az Újszínház igazgatója a beszélgetésen elmesélte: igazgatói munkáját a magyar szerzők köztudatba való visszaépítése motiválja. ?Amikor drámaíró-író barátom, Csurka István kiszorult a magyar színházi közösségből, ideje volt, hogy más szerzőkkel, mint például Nyirő Józseffel vagy Tamási Áronnal együtt visszakerüljön a kánonba. Olyan színházat akartam felépíteni, ahol csak magyar szerzők darabjait játsszuk. Nem újdonság ez, hiszen számos országban működik olyan teátrum, ahol csak az adott nemzet szerzőinek műveit viszik színpadra? ? mondta. Szavai szerint egyelőre csak a jéghegy csúcsát sikerült megmutatni: ?Herczeg Ferencet még nem sikerült játszani, Mikszáth fél tenyere látszódik csak, Páskándi Lélekharangját még be sem mutattuk, de tervezzük egy, a Beatrice dalaiból összeálló zenés darab bemutatását is.?

 

Seregi Zoltán, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója eleve rendezőnek tanult, és szerinte a rendezők számára magától értetődőbb az, hogy egy színházat irányítsanak, meghatározzák annak miliőjét. Bár igaz, hogy a magyar színházak 80 százalékát színészek igazgatják. Tanulmányai ellenére egyébként ő is belekóstolt a színészetbe, ki ne ismerné a híres ifjúsági regényből készült film Tutajosaként. A színháza látogatottságáról elmondta: 11 ezerről emelkedett néhány év alatt 14 ezerre a 60 ezres városban a bérletesek száma. A 400 férőhelyes teátrumban így 85-90 százalékos telítettséggel futnak a darabok, Seregi Zoltán ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy még mindig létezik olyan réteg, amelyet nem sikerült megszólítani.

 

Nagy Pál, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója elmondta: bő tíz évvel ezelőtt keresték meg a megüresedett igazgatói szék betöltésével. Szervezői készséggel megáldott személyt kerestek, és úgy néz ki, meg is lelték, hiszen már harmadszor nyerte el a tisztséget. Szerinte egy színház sorsa függ az adott város vezetésétől, hiszen fontos a támogató közeg. Szerencsésnek nevezte ugyanakkor azt is, hogy Erdélyben a politikai akarat nem gyűrűzik be a színházba, minden politikus tudja, csak nagyobb bajt hoz magára, ha a saját emberét ülteti abba a bizonyos székbe. A várossal való harmonikus kapcsolat azonban segít a források megszerzésében. Esetükben az elmúlt évadban 30 színésszel 15 előadást játszottak, és ugyan tudja, hogy van még hova fejlődni, a gyermekbérletesek számával elégedett.

Fekete Péter, a Magyar Cirkusz és Varieté igazgatója kifejtette: egy dupla ciklust, tehát kétszer ötéves időtartamot tart ideálisnak a színházi igazgatói székben, azt azonban jónak tartja, ha öt év után megméretnek a vezetők, hogy kiderüljön, valóban jól végzik a dolgukat. Azt is látja a cirkusz esetében, hogy ott ennél rövidebb idő alatt kell eredményeket felmutatni. Tervei között szerepel az Operával, a Müpával egyenrangú alkotói műhelyt, egy cirkuszművészeti központot létrehozni. Kifejtette: egész Közép-Európában csak Magyarországnak van kőcirkusza, a legközelebbi Münchenben található, és mivel nonverbális művészeti ágról van szó, lehetőséget kaptak rá, hogy más nemezetek nézőit is becsábítsák a budapesti cirkuszba.

A beszélgetésen elhangzott: hárommillió színházjegyet adnak el Magyarországot évente ? csak Észtország előzi meg hazánkat Európában. Egy este 50 ezer ember megy el előadó-művészeti előadásra Budapesten.

Takács Erzsébet

Fotó: Csákvári Zsigmond