(MTI) - Kontha Sándor művészettörténész a XX. századi magyar plasztika egyik legnagyobb mesterének munkáját elemezve úgy fogalmazott, hogy a minden ízében "nagy műgonddal ihlett relief" az akkor már mintegy tízéves alkotói múltra visszatekintő szobrász első igazi összegzésnek szánt, és kilenc évtized hányattatásait magán viselve is összegzésként értékelhető mesterműve.
Mint mondta, a 2 méterszer 1,5 méteres, egy férfi és egy női alakot ábrázoló bronz domborműről a 28 esztendős, önmagát kereső szobrász minden törekvése, az életről, művészetről alkotott véleménye, ideája leolvasható, "felidézve a kort, a korbeli életérzést, a világfölfordulást, az illúziók szertefoszlását, az ember kiszolgáltatottságát".
Ferenczy Béni 1918-ban alkotta meg a Szerelmespár című, nagyméretű dombormű eredetijét gipszből. Az alkotás születésének körülményei nem ismertek pontosan, valószínűleg a szobrász édesapja, Ferenczy Károly síremlékének készült. Az eredeti gipsz alkotás Perlrott Csaba Vilmos hagyatékából került a Nemzeti Galéria birtokába 1963-ban. A Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány ismertetője szerint 2004-ben Domokos Mátyás és Hubay Miklós vetette fel, hogy Ferenczy Béninek méltatlanul kevés szobra áll köztéren. Kontha Sándor művészettörténész akkor már évek óta sürgette a Szerelmespár bronzba öntését, eredménytelenül. Az alapítvány végül felkarolta a kezdeményezést, kuratóriuma 2006-ban döntött úgy, hogy bronzba önteti és a megújuló Pesti Vigadó falán elhelyezi a domborművet.
Ferenczy Béni 1890-ben született és a nagybányai iskola légkörében nőtt fel. Tanult Firenzében, a müncheni akadémián és Párizsban is. Többfelé járt a világban, élt Bécsben, Berlinben, a Szovjetunióban. Szobrait a mesteri kompozíció és az érzékeny mintázás jellemezte. Petőfi-szobrát a költő egyéniségét leghitelesebben megörökítő alkotásnak tartják. Kiváló aktszobrokat mintázott.
Életművét végigkísérte - a főként feleségéről készített - nagyszerű grafikai sorozata. Híres művész-emlékérmei új utat jelentettek a magyar éremművészet történetében. 1946-49-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1948-ban tüntették ki Kossuth-díjjal. 1956-ban jobb oldala megbénult, rendkívüli akaraterővel bal kézzel tanult meg újra mintázni és festeni. Összegyűjtött irodalmi munkái Írás és kép címmel jelentek meg. A művész alkotásainak többsége a szentendrei Ferenczy Múzeumban látható, emellett számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
