Elekes Botond, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének főgondnoka beszédében elmondta: Erdélyben a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején Nicolae Ceaușescu a Mao Ce-tung-i kulturális forradalom eszméjét próbálta meghonosítani a Kárpát-medencében, ezzel ellehetetlenítve az alkotókat, akik emiatt történelmi személyiségekhez fordultak alkotásaikban, hogy a gondolataikat kifejezhessék. Erdélyben Sütő András és Páskándi Géza a reformáció alakjaihoz nyúltak. Utóbbi megírta – egyebek közt – a Vendégség című drámáját. Ez a mű rávilágít arra, hogy mi az unitárius egyház, az unitárius vallás, az egyistenhit, és ez az oka annak, hogy nagy szeretettel fogadta be az unitárius egyház a szobrot a templomkertbe.
Árkosi Árpád Jászai-Mari díjas rendező Páskándi Gézához fűződő személyes élményeit idézte fel, majd kitért Páskándi drámáira is.
Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója egy jegyzőkönyvből olvasta fel azt a részt, melyben Páskándi Gézát nyilvános bujtogatás vádjával hat év börtönbüntetésre ítélte a romániai kommunista diktatúra apparátusa. Ám, ahogyan életrajzírója fogalmazott: „Páskándi bevonult sziporkázóan tehetséges, induló költőként a börtönbe, és kijött onnan mint felforgató abszurddráma-író.” A főigazgató beszédét egy Páskándi-idézettel zárta: „Iparkodtam hát nem élősködője, de hasznos együttlétezője lenni a históriának. Nem kullancs az idő (türelmes!?) birkájának, vad bivalyának bőre alatt, hanem olyan éles csőrű apró madár, amely az állat hátán dolgosan csipegeti a tetveket”.
A Babusa János szobrászművész alkotta szobrot Kriza János püspöki helynök áldotta meg.
Fotók: Csákvári Zsigmond/PKÜ
