Sem az 1918-ban megalakult első, sem az 1945 után létrejött második, sok vonásában föderatív Jugoszlávia sem tudta a nemzetek közti ellentéteket feloldani, a nemzeti aspirációkat kiegyenlíteni, a jugoszlávizmus tudata sohasem mélyült el a lakosság körében. A szerb nacionalizmus Tito halála után megerősödött, és centralizálni akarta az országot. Soknak tartotta a tagköztársaságoknak biztosított jogokat. A szerbek azt hangoztatták: Szerbián kívül élő nemzettársaik elnyomás alatt élnek. Horvátország és Szlovénia viszont előbb a föderáció lazítására, majd egyenjogú államok szövetségére, konföderációra törekedett. A megtermelt valutából mind kevesebbet akartak befizetni a központi, a szegényebb köztársaságokat támogató alapba. Az ellentétek odáig fajultak, hogy Szerbia vámot vetett ki a szlovén termékekre, sőt az egyes köztársaságok bankjai önálló pénzt bocsátottak ki. Ez utóbbi azután elősegítette nemcsak a gazdasági dezintegrációt, hanem az infláció gyorsulását is. 1990-91 során magas szintű tárgyalásokat folytattak az ország jövőjéről az államtanácsban. Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia a konföderatív átalakulás mellett foglalt állást, Szerbia és Crna Gora a szorosabb egység híve volt. Mivel Szerbia magáénak tudhatta a Vajdaság és Kosovo szavazatát is, gyakorlatilag lehetetlenné vált bármilyen megállapodás és döntés megvalósítása. A többpártrendszer kialakulása során az egyes köztársaságokban a pártok nemzeti alapon szerveződtek. Azok a pártok lettek népszerűvé, amelyek valamilyen formában nemzeti alapon meg akarták változtatni Jugoszlávia belső szerkezetét, és a nemzetek önállóságát hirdették. Ők győztek a demokratikus választásokon is. Szlovénia "élén járt" az államszövetség bomlasztásában. Még 1989-ben a szlovén nemzetgyűlés saját köztársasági törvényeit a szövetségi törvények fölé helyezte. 1990-ben népszavazást tartottak, ahol a lakosság nagy többséggel az ország függetlensége mellett döntött. 1991. május 19-én Szlovéniához hasonlóan Horvátországban is népszavazást tartottak, melynek során itt is a köztársaság függetlensége mellett és a szövetségi államforma felbontásáról határoztak. Végül 1991. június 25-én Horvátország, 26-án pedig Szlovénia kinyilvánította függetlenségét. Az állami függetlenség kikiáltása és (korántsem általános) nemzetközi elismerése azonban nem hozott megoldást Bosznia-Hercegovina belső hatalmi helyzetében. Itt az egyes, vallásilag is különböző népcsoportok, a bosnyákok, a horvátok, valamint a szerbek között mindmáig dúló véres háború robbant ki.
