A szeptemberben Rómában nyíló könyvtár 4000 dokumentummal és 13 ezer mikrofilmmel, köztük kottákkal, levelekkel, rajzokkal és fényképekkel áll majd a kutatók rendelkezésére. Francesco Lotoro olasz zeneszerző egyedülálló gyűjteményében eredetik, másolatok és felvételek találhatók a náci haláltáborokban írt operáktól kezdve az ázsiai dzsungelekben lévő japán hadifogoly-táborokban komponált jazzdarabokig. "Megpróbálunk jóvá tenni valamit: ezek a zenészek zenei karriert képzeltek el maguknak, amit el is értek volna, ha másképp alakul a sorsuk" - mondja Lotoro.
A zenész a holokauszt idején írt művekkel először 1991-ben Prágában találkozott. Ezután tűzte ki magának életcélul e művek összegyűjtését. "Először csak két hétre utaztam el egy kisebb táskával, mert azt hittem, ez elég lesz a pár tucat mű haza szállítására. Végül vennem kellett egy nagy bőröndöt, hogy el tudjam hozni azt a sok száz kéziratot és fénymásolatot" . Lotoro15 évig kutatott - nagyrészt saját költségén - a világ minden pontján, hogy a múzeumokból, levéltárakból, régiségboltokból, valamint a túlélőktől vagy a családtagoktól összegyűjtse ezeket a zenei alkotásokat.
Több darabot is lemezre vett: a 32 CD-sre tervezett anyagból már öt megjelent. A szakértők szerint ez az első alkalom, hogy ezeket a világ minden tájáról származó kincseket egy helyre gyűjtötték. "Nem tudom, hogy van-e olyan intézmény, amely csak zenei dokumentumokat gyűjt. Ez egy igen fontos projekt, és minden zenész számára fontos forrás lehet" - mondja Bret Werb, a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum zenetörténésze.
Lotoro egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a történészek eddig előnyben részesítették a dokumentumokból, filmekből és fényképekről ismert száraz tényeket a II. világháborúban meggyilkolt 6 millió zsidó sorsával, és a háború más szörnyűségeivel kapcsolatban. "Minden nap egy új (zenei) művet fedezek fel, és ez nem jó jel, mert azt jelenti, hogy a történészek nem tették jól a dolgukat. Valakinek ezzel is foglalkozni kellett volna" - állítja Lotoro.
Egy keresett mű megtalálása azonban csak a kezdet, mivel a darabok azokat a szörnyűséges körülményeket idézik, amelyekben íródtak, ezért évekre lesz szükség, hogy megfelelően értelmezni tudják azokat. Az összegyűjtött művek többsége a csehországi Theresienstadtban keletkezett, amelyet a nácik 1941-től használtak gettóként és koncentrációs táborként, és ahol több zsidó vezető személyiség és művész is szenvedett. A németek ott megengedték a foglyoknak a művészeti tevékenységet és a zenélést, ugyanis a tábort propaganda célokra használták fel a nemzetközi szervezetek előtt, ezzel akarván palástolni valódi szándékaikat.
A túlélés azonban nagyon nehéz volt. A 140 ezer ide küldött zsidóból 33 ezer meghalt, 90 ezret pedig továbbküldtek a keletebbre fekvő koncentrációs táborokba. Ennek ellenére virágzó kulturális élet folyt, operákat, koncerteket és kabarékat adtak elő. A zene a lázadás jelképe is lehetett: jó példa erre a "Terezini induló", amelyet Thersienstadtban játszottak a kabaréműsorok után, és amelynek dallama megegyezik a Hatikvával amely később Izrael nemzeti himnusza lett.
Az elmúlt évtizedben Lotoro több művet is feldolgozott, ezek között vannak Rudolf Karel, cseh zeneszerző darabjai is, akit a nácik tartóztattak le a prágai ellenállásban való részvételéért. Karel egy katonai börtönben, vérhastól szenvedve WC papírra írta műveit, egy öt felvonásos operát és egy nonettet, vagyis egy kilenc hangszerre írt zeneművet. A fogoly azután is folytatta a komponálást, hogy átszállították a theresienstadti koncentrációs tábor melletti erődbe. Utolsó művét, egy vidám "Fogoly indulót", halála előtt négy nappal írta 1945 márciusában.
A római könyvtár azonban nem csak a theresienstadti zsidók által írt darabokat tartalmazza, hanem a nácik által elhurcolt cigányok műveit, a japánok által Indonéziába internált holland nők dalait, valamint Edmund Lilly amerikai ezredes zenéjét is, aki dalokat és verseket írt, miközben több japán tábort is megjárt. "A zene egyetemes nyelv, ezért a német tiszt és a zsidó fogoly által írt művek ugyanazt a történelmi értéket képviselik" - állítja Lotoro.
A zenész azt reméli, hogy a könyvtár segítséget nyújthat majd a kutatóknak abban, hogy jobban megértsék azt a "kreatív robbanást", amely lehetővé tette, hogy Buchenvaldban tangót írjanak, az olaszországi Alberobello táborában pedig keringő szülessék, és olyan művek keletkezzenek, amelyek gyökeresen különböznek komponálásuk helyétől.
"A gyűjtemény arra is rávilágít, hogy mennyire más szerepe volt a zenének és a kultúrának a náci táborokban" - mondja David Meghnagi, pszichológia-professzor, aki részt vett a könyvtár létrehozásában. "Az alkotó számára a komponálás a mentális túlélést jelentette. Ily módon meg tudta őrizni emberségét, és képes volt egy másik jövőt elképzelni magának" -mondta Meghnagi.
