Felhőváros tervezője - YONA FRIEDMAN

Középen egy fotóval borított asztal Budapest felülnézetével. A Keleti pályaudvar környékén műanyagfóliás, szivacslábú épület-modulok álldogálnak, de bárki odébb pakolhatja őket. Az építész dolga csupán annyi, hogy használható elemekkel lássa el a városlakókat, amiket ők aztán a saját igényeik, élethelyzetük szerint variálhatnak; a főszerep tehát nem az építészé, hanem az épületet használó emberé ? mondja a Budapestről Párizsba elszármazott, ma 87 éves Yona Friedman. Erős Nikolett és Somogyi Hajnalka kurátorok pedig komolyan vették ezt és Friedman sok más ideáját. Múzeumba való tervek helyett a vizionárius építészet 1960-as években elhíresült fenegyerekét ma, fél évszázaddal később úgy ?honosították vissza?, hogy a mobil építészet elvi struktúráját egy építész- és dizájnhallgatóknak rendezett workshop keretében rajzolták fel, és annak eredményeit, a legegyszerűbb anyagokból készült maketteket szervezték kiállítássá.

 

Így aki belép a Trafó Galériába, egy szemmagasság fölé kifeszített zsineghálót lát. Ezen állnak a kartonból, írólapból, fémhálóból, hungarocellből, szivacsmaradékokból készült tér- és formatanulmányok, lehet ágaskodni, horribile dictu hanyatt fekve szemlélődni, vagy belekukkolni a kartonpapírból eszkábált három periszkóp egyikébe. Utóbbiakból egészen jól lehet belátni a magaslati tájat, Friedman kései utódainak ?űrvárosát?. Hajlított felületek, bárhol elhelyezhető, szabadon formálható szerkezeti elemek tobzódnak odafönn, egy hálóból formált cső köti össze a házaknak nemigen mondható építményeket, izgalmas rétegződések, térbeli találkozások tanúi vagyunk. Mindehhez a kiállítást kísérő kis füzetben Friedman szellemes képregény-magyarázata is hozzátartozik, ami fölkelti a gyanút: nem lehet, hogy a kortárs építészetre is ráférne egy kis humor?

 

A víziók építészete nem szilárd formákban és térkapcsolatokban gondolkodik. Yona Friedman a modern építészet társadalmi szerepét radikálisan átértelmezte azzal, hogy kiiktatta a szakember szerepét. Mindenki maga alakítsa ki a környezetét, kezelje szabadon a saját igényeit - javasolja. Épület sosem született Friedman ötleteiből, de a hatása ma is eleven, nemcsak az építészek, de az urbanisták és újabban a térszobrászat művelői között is. A mai digitális építészet, a szkriptekkel generált tervek hasonló szerepet adnak a random térszervezésnek, mint annak idején Friedman.

 

Időszerű újragondolni az ő elveit, amelyeket a maguk korában a többé-kevésbé őrült építészeti utópiák között tartott számon a világ, az angol Archigram és néhány experimentális japán építész ötleteivel együtt. Mára lassan utolérte őket a valóság, jogos tehát a kései kapcsolatfelvétel. A Trafó kiállítása és workshopja után októberben egy konferencia, majd jövőre a Ludwig Múzeumban egy nagyszabású Yona Friedman-életmű tárlat folytatja a sort.